Ez is csak előzetes adat a tavaszi népszámlálásról, a végleges számokat csak jövőre közlik.
Egyrészt mert az istenhátamögötti területeken igen zavaros viszonyok uralkodnak, és senki sem tudja pontosan, hogy ott mennyire volt precíz a népszámlálás. Annál is inkább, mert ez komoly politikai ügy Mianmarban, mert a soknemzetiségű és sokvallású országban az etnikai és vallási megoszlása befolyásolhatja azt, hogy az illető népcsoport milyen autonómiára számíthat.
Kacsin földön például a legutóbbi időkig fegyveres harc folyt a központi kormány ellen. Ezt részben a nemzetiségi elnyomás indokolta, részben pedig az, hogy itt van a híres Aranyháromszög mianmari része. Az Aranyháromszög volt hagyományosan a világ kábítószertermelésének és kereskedelmének a központja mindaddig, amíg Afganisztán át nem vette ezt a szerepet mintegy 25 évvel ezelőtt.
A kacsinok számíthatnak valamilyen autonómiára, de a 800 ezres muzulmán kisebbségnek még a létét sem ismerik el Mianmarban. A rohingya kisebbséget bangladesi bevándorlóknak tekintik az országban, ezért nem is diktálhatták be a nemzetiségi rovatba valódi hovatartozásukat. Sokan közülük külföldre menekültek. Ez is magyarázhatja, hogy kisebb az ország lakossága, mint amennyivel a kormány eddig számolt.
Nemcsak az üldözött kisebbségek távozhattak el a sokáig elzárkózó országból, de az ambíciózus fiatalok is, akik külföldön próbálnak meg boldogulni. A pontos számukat senki sem ismeri, de nagyon sokan mentek és mennek el Mianmarból azóta, hogy a katonai junta vezetői civilbe öltöztek és bejelentették, hogy ezentúl demokrácia lesz az országban.
A határokat megnyitották és áradni kezdett a külföldi tőke az ásványi kincsekben gazdag országba. Egyidejűleg sok fiatal ment külföldre tanulni, hiszen a hazai egyetemek és főiskolák színvonala meglehetősen gyenge. Mianmar jövőjét ennek ellenére kedvezően ítéli meg a szakértők többsége, mert megindult a gazdasági fellendülés, melynek eredményeképp az elmaradott ország Indiához hasonlóan felzárkózhat a világ többi részéhez.