Megint látni fogják a napot Pekingben

A kínai hivatalos hírügynökség bejelentése szerint az évtized végéig Peking hat belső kerületéből végképp száműznék a széntüzelést, s tiszta fűtési módokkal váltanák fel. Közölték azt is, hogy szeptember 1-től a magas kéntartalmú szén eladását és importját is betiltották. A pekingi szándékok komolyságának alátámasztására jelezték, hogy 2014 első felében máris 7 százalékkal sikerült csökkenteni a szénfelhasználást. Bár a széntüzelés megszüntetése a 21 millió lakosú kínai fővárosban és más nagyvárosokban kétségtelenül nagy lépés lenne a helyes irányba, szakértők szerint az országos kibocsátást önmagában nem csökkentené jelentősen. A szénre alapul Peking energiafelhasználásának negyede, a széntüzelésű erőművek felelősek a levegőben szálló por 22 százalékáért. A pekingi szmogot okozó, 2,5 mikronnál kisebb átmérőjű por termelődéséhez a drámaian megugrott gépjárműforgalom 31, egyéb iparágak szennyezése további 18 százalékkal járul hozzá. A főváros energiafogyasztásában a szén arányát a tervek szerint 2017-ig tíz százalék alá csökkentenék. Ha a tiltást keresztül is tudnák vinni, a fosszilis fűtőanyag iránti kereslet csökkenésére akkor sem lehet számítani, mivel a kereslet a népesség és a gazdaság növekedésével arányosan emelkedik. A nagyvárosokban ugyanakkor egyre elviselhetetlenebb a légszennyezettség. A folyamatosan szélesedő középosztály igényei és elvárásai is megnövekedtek, erősödik az elégedetlenség a talaj- és a vízszennyezés miatt is, így a kormány nem halogathatta, hogy lépjen ezekben az ügyekben. A tervek szerint Pekingben például elektromos fűtéssel és földgázzal próbálnák helyettesíteni a szenet, de ez sok kérdést vet fel. Múlt szeptemberben jelentették be, hogy új szénerőművek nem épülhetnek Peking és két másik nagyváros, Sanghaj és Kuangcsou közelében. A meglévő erőműveket pedig úgy alakítanák át, hogy szintetikus földgázt állítsanak elő szénből. Az amerikai Duke Egyetem egy 2013-ban készült kutatása kimutatta, hogy az ilyen átalakított erőművek károsanyag-kibocsátása kétszerese lenne annak, mint amennyit a környezetvédelmi megkötések lehetővé tesznek. A kínai nemzeti energiahivatal is óvatosságra intett a kétes technológia alkalmazását illetően. A szén kulcsfontosságú szerepet játszik Kína energiatermelésében, 2013-ban összesen 330 millió tonna szenet importáltak, viszont idén csak a teljes energiatermelés csupán 65 százaléka származna széntüzelésű erőművekből. Ez az amerikai széntermelők számára gondot jelenthet, hiszen nagy szükségük lenne a kínai piacra azok után, hogy az Egyesült Államokban is hasonló korlátozásokat vezettek be. Egyelőre Kína még mindig erősen függ a szénimporttól, és sok szakértő szerint a gazdasági növekedés jelenlegi üteme mellett lehet, hogy egyáltalán nem lesz érezhető változás. Kína első alkalommal a 2009-es koppenhágai klímacsúcsot megelőzően vette fontolóra, hogy károsanyag-kibocsátási célokat tűz ki, de Koppenhágában végül nagyon gyenge alku született, nem kötelező vállalásokkal. A széndioxid-kibocsátás csökkentését 2020-ig úgy állapították meg, hogy ne fékezze a kínai gazdaság növekedését, azaz abszolút értékben növekedhetett. Idén júniusban, egy pekingi környezetvédelmi konferencián He Csian-kun, Kína klímaváltozási tanácsadó bizottságának elnöke arról számolt be, hogy fontolóra vették egy széndioxid kibocsátási limit bevezetését, ami korlátozná az intenzitást is, valamint – első alkalommal – megszabna egy felső határt. Bár a nyilatkozat csak elképzelésekről szólt, és koránt sem biztos, hogy a kormány végül véghezviszi az intézkedéseket, sokan pozitív jelként értelmezték. Korábban szó volt a gazdaság növekedésével arányos megkötésekről is, de ezek továbbra is lehetővé tennék, hogy összességében nőjön a kibocsátás. A Greenpeace egy kínai aktivistája, Li Shuo szerint a felső határ bevezetése “pozitív és természetes előrelépés” az energiafogyasztás visszafogásáról szóló 2011-es bejelentés után, de szerinte azzal is az volt a legnagyobb gond, hogy a határok átlépésének nem volt semmilyen lényegi következménye. Azt is hozzátette, ha 2030-ig nem sikerül visszafordítani a kínai károsanyag-kibocsátást, az környezeti katasztrófához vezethet.