A pápa fontolóra vette azt is, hogy gépével megáll az iraki Kurdisztán fővárosában, Erbilben, ahol a keresztény menekültek nagyrésze él.
“Én kész vagyok erre, de most valószínűleg nem ez lenne a legjobb megoldás”– mondta a katolikus egyházfő. Többszázezer keresztény és más vallási kisebbséghez tartozó népcsoport kényszerült menekülésre, amikor a dzsihádharcosok, akik korábban kikiáltották a Kalifátust, elfoglalták a kétmilliós Moszult, Irak második legnagyobb városát. Ma már mindössze 300 ezer keresztény él Irak területén, míg a 2003-as amerikai támadás előtt a számuk még meghaladta az egymilliót.
II. János Pál pápa annak idején nem helyeselte az amerikai katonai akciót Szaddám Huszein ellen. Ferenc pápa most nyomatékosan hangsúlyozta: egyetlen ország sem oldhatja meg egyedül a problémát. Utalt arra, hogy a múltban gyakran indítottak háborúkat az agresszió megállítása címén.
“Ezért én azt mondom, hogy nem háborúzni kell, hanem meg kell állítani az agresszort”- hangsúlyozta a pápa. A keresztények helyzete drámai mértékben rosszabbodott a Közel-Keleten, mert a dzsihádharcosok célpontnak tekintik a keresztényeket. A Kalifátus területén elvárják tőlük, hogy tagadják meg a hitüket és térjenek át az iszlámra. Közben pedig óriási vallási adót követelnek azoktól, akik kitartanak a hitük mellett. A keresztények döntő többsége elmenekült a Kalifátus területéről. Jelentős részük az iraki Kurdisztánban él, igen rossz körülmények között. Ferenc pápa egy bíborost küldött Irakba, hogy a helyszínen tájékozódjon a keresztények sorsáról és próbáljon segítséget nyújtani a számukra.
A Közel-Keleten élő keresztények többsége nem római katolikus, de Ferenc pápa -elődeihez hasonlóan- úgy érzi, hogy felelősséggel tartozik a sorsukért. Ha a katolikus egyház feje hívja fel az ENSZ-t arra, hogy védje meg a keresztényeket Irakban, akkor ennek a világpolitikában is jelentősége van.