Rómával Peking 1951-ben szakította meg a diplomáciai kapcsolatot, mert a Szentszék Tajvant ismerte el Kína egyetlen törvényes képviselőjének.
Azóta két katolikus egyház létezik Kínában: az egyik elismeri a pápa fennhatóságát, a másik nem. A hívők száma körülbelül arányosan oszlik el. 6-6 millió mindkét oldalon. XVI. Benedek pápa levélben szólította fel a két egyházat, hogy kössenek békét és együtt küzdjenek a katolikusok jogaiért.
Nemcsak a kommunisták, de már a kínai császárok is korlátozták a keresztény egyházak működését a Mennyei-Birodalomban.
Egyes feltevések szerint már Krisztus tanítványa, Tamás is járt Kínában, tehát azóta élnek keresztények ott- meséli Jean Charbonnier atya, aki HongKongban egy Kína-kutató intézetben dolgozik évtizedek óta. A ferences rendi és jezsuita szerzetesek különösen nagy szerepet játszottak Kínában, ahol mindig arra szólították fel a keresztényeket, hogy alkalmazkodjanak a helyi körülményekhez.
Most ugyanezt javasolja az Egyházügyi hivatal és ez nem feltétlenül rossz, hiszen a Második Vatikáni Zsinat óta ez Róma törekvése is– hangoztatja Charbonnier atya. A kérdés csak az, hogy miképp interpretáljuk az alkalmazkodást? Peking ragaszkodik ahhoz, hogy ő nevezze ki a püspököket. Az is követelmény, hogy a papok ne politizáljanak. Vietnamban, ahol jóval nagyobb a keresztények szerepe, a püspökök olykor politikai kérdésekben is elmondják a véleményüket a szószékről. Ez Kínában elképzelhetetlen. Meg lehet próbálni, de a hatalom keményen lesújt. Sanghaj segédpüspöke, Thaddeus Ma Dácsin beiktatási beszédében megengedett magának néhány célzást. Botrány tört ki és a segédpüspök azóta nem prédikálhat.
A protestánsok sem jártak jobban: Vencsouban nemrég leromboltak egy vadonatúj hatalmas templomot, amely “túlságosan nagyra sikerült”. Mindez összefügghet azzal, hogy nemrég a Tiltott Városban ülést tartott a Kínát kormányzó kommunista párt belbiztonsági bizottsága, melynek élén Hszi Csinping elnök áll. Ez olyan határozatot hozott, amely kimondja, hogy keményen fel kell lépni a vallási és nemzeti alapú terrorizmus ellen. Nyilvánvalóan nem a kereszténység a fő célpont, hanem az iszlám és a tibeti buddhizmus. Mind Hszincsiang-Ujgur tartományban, mind pedig a tibetiek által lakott tartományokban az egyháznak nagy szerepe van a nemzeti öntudat fenntartásában. A kereszténység esetében erről nincs szó, de a polgárjogi mozgalmak aktivistái közül igen sokan keresztények. Ez csaknem annyira aggasztja Pekinget, mint a terrorizmus.
Változik-e Peking és a Vatikán viszonya? A pekingi Egyházügyi hivatal nem véletlenül most tette közzé új irányelveit, hiszen Ferenc pápa első ázsiai látogatása küszöbön áll. A katolikus egyházfő Kínába nem látogat el, de Dél-Koreába és a Fülöp-szigetekre igen. Megjelenése Ázsia keleti részén lendületet adhat a keresztény egyházaknak. Peking ezért szeretne olyan modus vivendit találni, amely mind a kommunista hatalomnak, mind Rómának megfelel és persze nem veszélyezteti a teljhatalmat.