230 euro a minimálbér Kína legnagyobb városában, ez a legmagasabb az egész országban.
Több mint néhány európai uniós államban, mint például Romániában és Bulgáriában, ahol a minimálbér 160 euro körül van. Mindez a kínai vezetés tudatos választása, mert így akarják bővíteni a belső keresletet. Idén az első félévben ez már a GDP 52,4%-a volt. Pekingben azt szeretnék, hogy az export mellett és méginkább helyett a hazai fogyasztás legyen a gazdaság húzóereje. Erre minden esély meg is van, hiszen Kína máris a világ legnagyobb autós és mobiltelefonos piaca.
Mindez persze ronthatja a kínai vállalatok versenyképességét a globális piacon. Bangladesben például, amely Kína után a világ második legnagyobb exportőre ruházati cikkekből, a minimálbér mindössze 50 euro egy hónapban. Peking vállalja ezt a kockázatot, mert abban bízik, hogy a kínai vállalatok magasabb bérköltségek mellett is versenyképesek maradnak. Annál is inkább, mert a hazai piac fellendülése arra ösztönözheti a külföldi és belföldi befektetőket, hogy a beruházásaikat fokozzák immár nemcsak az export, de a kínai piac érdekében is.
Ettől függetlenül a kínai gazdaság lassul: évi 7,5% a terv és ez a legalacsonyabb növekedési ütem az elmúlt 25 esztendőben. Ennek következménye az lehet, hogy a munkanélküliség megnövekedhet, amely súlyos szociális feszültségeket eredményezhet. Éppúgy mint a falusi és városi életszínvonal közötti különbség, amely drámai mértékben megnövekedett az elmúlt években. Peking terve az, hogy a városokban a minimálbér ne legyen alacsonyabb, mint az átlagbér 40%-a. A falvakban ennél sokkal kevesebbet keresnek, ezért fiatalok milliói áramlanak a már amúgyis túlzsúfolt városokba.