A pompásan felújított XIX. és XX. század eleji épületek valaha nemzetközi bankok és vállalkozások székházai voltak.
Az amerikai Citibank elődjének éppúgy volt itt székháza, mint a francia Indokína banknak. Hogy kerültek ide ezek a bankok és régi multik?
A második ópiumháború után, vagyis 1860-at követően Kína rákényszerült arra, hogy újabb területeket adjon át a külföldi gyarmatosítóknak. Így keletkezett a brit, a francia negyed Sanghajban és így jött létre a különleges szabadkereskedelmi körzet a Samien szigeten Kantonban. Egészen 1949-ig működött a különleges övezet mindaddig, míg a kommunista hatalom meg nem szüntette. A fő szerepet a britek játszották, de szerepet kaptak az amerikaiak és a franciák is.
Negyven évig nem nagyon törődött senki sem a szigettel, amely a “burzsoá örökség” része volt. A reformok megindultak és Kanton fejlődésnek indult. A dél-kinai város versengeni kezdett Sanghajjal és HongKonggal. Mindkét helyen van építészeti emléke a gyarmati múltnak, sokkal több, mint Kantonban. Ilyen szépen megőrzött építészeti együttes nincs, ezért tódulnak az ifjú párok a Samien szigetre.
Ha valaki ott mondja ki a boldogító igent és a fénykép felkerül a Facebookra, akkor sokan azt hiszik, hogy Európában történt az esküvő. Kantonban és általában Kínában most ez a sikk: az európai esküvő. Ha pedig nem futja rá, akkor ott a Samien sziget, ahol olyan fotókat lehet készíteni, melyek Európába varázsolják az ifjú kínai párt.