Mindezt még von Oppenheim báró javasolta a Kaisernek a háború előtt, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy a muzulmánok mélységesen elégedetlenek Brit-Indiában és a környező országokban, ezért rájuk számítani lehet egy esetleges Anglia elleni lázadás során. Von Oppenheim báró a híres utazó és diplomata jól ismerte Perzsiát, a mai Iránt, Afganisztánt és Brit-Indiát is. Tisztában volt vele, hogy milyen fontos a brit világbirodalom szempontjából az akkor 300 milliós India.
Nagy-Britannia már a kezdet kezdetén sok katonát hozott Brit-Indiából, sőt a szomszédos Afganisztánból is az európai frontra. Számítások szerint összesen 1,1 millió katona küzdött Európában brit zászló alatt Indiából, és a környező országokból.
Ki miért került ki a frontra?
Ez nagyon különböző, de végül 60-65 ezer a fűbe harapott, sokan megsebesültek és ismét mások fogságba estek. Halbmondslager (Félhold tábor)- így hívták Berlin mellett az első olyan helyet, ahol a brit hadsereg muzulmán katonáit őrizték. Egy másik tábort a francia hadsereg észak-afrikai hadifoglyainak építettek. Volt egy harmadik tábor is muzulmánoknak német földön az első világháború alatt, ez pedig az orosz birodalom muzulmánjai számára épült. Az orosz hadseregben is szép számmal harcoltak muzulmánok, bár a kazahok fellázadtak a sorozás ellen, ezért békén hagyták őket. Mindhárom lágertípusban megkísérelték a muzulmán hadifoglyok beszervezését. Kapóra jött, hogy Enver pasa, a török birodalom hadügyminisztere meghirdette a dzsihádot az entente ellen. Minthogy a török szultán egyben Kalifa is volt, hiszen Mekka az ő ellenőrzése alatt állt, ezért a felhívás nagy hatást gyakorolhatott a muzulmánokra. Legalábbis ezt várta ettől a török birodalom és szövetségese, Németország, élén a Kaiserrel. Csalódniuk kellett: csak nagyon kevés hadifogoly állt át a németek oldalára a táborokban, magában Brit-Indiában pedig a britek ügyesen játszottak a muzulmán-hindu ellentétre. Mindkét elit a brit birodalmon belül képzelte el India jövőjét és nem paktált le Németországgal és Törökországgal.
A helyi muzulmán elitek valószínűleg helyesen mérték fel az erőviszonyokat, és úgy látták, hogy Németország és Törökország messze van, a brit flotta viszont uralkodik a világ tengerein. Ráadásul az angolok a saját fegyverével fogták meg Enver pasát. Fellázították ellene az arabokat Mekka körül, így a dzsihád szembefordult magával a török szultánnal, mert Arábiai Lawrence szövetségbe kovácsolta az arab törzseket a szultánnal szemben. Később a britek csúnyán elárulták a velük együtt küzdő arabokat, de a világháború idején újra kiderült, hogy a muzulmán világ mélységesen megosztott, és nem könnyű felhasználni világpolitikai célokra.
Thomas Rüttig német történész tanulmányából kiderül:, hogy csak nagyon kevés muzulmán hadifogoly vállalkozott arra, hogy szembeforduljon a britekkel és szerepet vállaljon a németek és a törökök oldalán. A többség a Félhold lágerben és más hasonló hadifogoly-táborban várta a világháború végét, melyet sokan nem értek meg. A táborokban pusztított a kolera és a vérhas, azonkívül az európai tél már önmagában is megviselte a Brit-Indiából, vagy Afganisztánból érkezett katonákat.
Többségük a Félhold lágerben alussza örök álmát, vagy más hadifogoly-temetőben. Csak egy kisebbség jutott haza Brit-Indiába, vagy Afganisztánba, hogy aztán meséljen arról: milyen is volt, amikor a német Kaiser dzsihádot hirdetett az angol király ellen 100 évvel ezelőtt.