Csak Malajzia és Pakisztán tartja Kínát első számú szövetségesének, a többiek mint az USA-ra szavaznak. Maga Kína Oroszországot tekinti első számú partnerének: Hszi Csinping elnök első külföldi útja Moszkvába vezetett. Az 1,4 milliárd lakosú Kína, melynek gazdasága jóval gyorsabban fejlődik, mint a többi nagyhatalomé, gyanakvást és félelmet ébreszt az ázsiai országok körében.
Nem véletlenül. Amikor például Obama elnök Japánban járt, akkor egy kínai tábornok elmagyarázta külföldi újságíróknak, hogy Kína népessége a tízszerese Japánénak. Tokiónak el kell fogadnia, hogy a szerepe csak tized akkora, mint Pekingé. Ehhez képest Kína GDP-je csak néhány évvel ezelőtt haladta meg Japánét.
Érezhető feszültséget a területi viták jelentenek, melyekből van bőven: Japán, Dél-Korea, a Fülöp-szigetek és Vietnam egyaránt szembenáll Kínával e-téren. Így furcsa szövetségek alakulnak ki, mert szinte mindenki tart Kínától, már csak azért is, mert sok ázsiai államban jelentős kínai kisebbség él, amely a gazdasági életben olykor meghatározó: Szingapúr, Malajzia, vagy Indonézia esetében erről van szó, de Vietnamban és a Fülöp-szigeteken is igen aktív a kínai kisebbség.
Peking persze azzal érvel, hogy kölcsönös érdek a gazdasági együttműködés. Ez valóban így is van, hiszen az 1,4 milliárdos kínai piac mindenki számára vonzó. Csakhogy sok helyen tartanak attól, hogy függő helyzetbe juthatnak Pekingtől, ezért inkább bíznak az amerikai szövetségben, mert az Egyesült Államok messze van, míg Kína túlságosan is közel, ami aggodalmat ébreszt a legtöbb ázsiai országban.