A kérést a brit Legfelső Bíróság egyhangúan elutasította. Nagy-Britanniának az az álláspontja, hogy jogi támogatásban részesíti azokat az állampolgárait, akiket halálbüntetés fenyeget külföldön. Csakhogy ebben az esetben hatalmas mennyiségű kábítószercsempészésről van szó, nem pedig valamiféle politikai perről. A halálra ítélt brit nő 8000 fontot kért jogi képviseletre, de semmit sem kapott. A Legfelső Bíróság ugyanakkor elismerte, hogy a brit nő úgy várakozik a másodfokú bírósági tárgyalásra a halálsoron, hogy semmiféle jogi képviselete sincsen. Az első perben magánemberek adták össze az ügyvédek költségeit.
Indonéziában a halálra ítéltek a kivégzőosztag előtt fejezik be az életüket, de valószínűtlen, hogy a brit nagymama is erre a sorsra jutna. Brit állampolgár és nő. A brit nagykövetség állítólag titokban egyeztet az indonéz hatóságokkal, hogy másodfokon változtassák meg az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre.
Ezek után pedig hivatkoznak majd az elítélt brit nő rossz egészségi állapotára, így a büntetését már nem Indonéziában, hanem Nagy-Britanniában kell majd letöltenie. Indonéziában és egész Délkelet-Ázsiában igen szigorúan ítélik meg a kábítószercsempészetet, és bizonyos mennyiség felett szinte automatikusan halálra ítélik a csempészt, még akkoris, ha történetesen egy brit nagymamáról van szó.