Így akarja növelni a foglalkoztatottságot Park elnökasszony, aki választási kampánya során megígérte: 65%-ről 70-re emeli a foglalkoztatási mutatót. Ha csökken a munkaidő, akkor a munkaadók több embert vesznek fel. Ez az egyik előny. A másik pedig az, hogy az embereknek több idejük marad fogyasztani. Jelenleg ugyanis 68 óra a heti munkaidő Dél-Koreában. Az alkotmány 40 órát ír elő, de a heti 40 óra után jön még a kötelező 12 túlóra és a hétvége, amely még plusz 16 órát jelent. Így kijön a 68 óra, de a munkavállalók jórésze még ezen felül is vállal másodállást, hogy fizetni tudja a gyerekek amerikai tanulmányait.
Ezt az irdatlanul sok munkát akarja most csökkenteni a vezetés Dél-Koreában, ahol nagy vita bontakozott ki arról, hogy vajon a munkaidő csökkentése nem károsítja-e a híres koreai munkaetikát, amely az ország egyik fő aduja a globális versenyben. A reform hívei azzal érvelnek, hogy 52 óra egy héten még mindig jóval több annál, mint amennyit Európában, vagy Amerikában dolgoznak az emberek. Ha a munkaidő csökkentés a foglalkoztatás növekedését segíti elő, akkor ezzel javul a társadalom morális és anyagi helyzete, hiszen a munkanélküliség meglehetősen demoralizáló állapot mindenütt, de Dél-Koreában különösen.
Ott a munka adja meg az ember értékét. Természetesnek veszik, hogy életük jórészét kitölti a munka, melyet sokkal kevésbé fizetnek meg, mint Európában, vagy Amerikában. Így lett Dél-Korea sikeres kistigris: a 48 millió dél-koreai által előállított GDP magasabb, mint amennyit 240 millió indonéz állít elő.
Dél-Korea tagja a gazdasági nagyhatalmak csoportjának a G20-nak. A Samsung, Hyundai, Kia és az LG neve ismerősen cseng mindenütt a világon, ezért most úgy gondolják, hogy a heti munkaidőt csökkenthetik 68-ról 52 órára.