“Jeti mindazonáltal létezhet, de bizonyíték az nincs rá!” – közölte Bryan Sykes professzor, aki a kutatócsoportot vezette. A jeti kutatását még Sir Edmund Hillary kezdte el, aki az első ember volt a világ tetején, a Mount Everesten 1953-ban. Ő hitelt adott azoknak a történeteknek, hogy furcsa emberszabású medvék kószálnak a Himalája magaslatain, akiket a helyiek jetinek neveztek el. A jeti legendája messzire terjedt. Amerikában a Sziklás hegységben, Oroszországban pedig az Uralban véltek felfedezni olyan előembert, aki a hó és a jég világában élt és valamilyen átmenetet képezhetett az állatvilág és az emberiség között. Hatalmas bőrkészlet gyűlt össze: ezt vizsgálta hónapokig a kutatócsoport.
Két lelet keltett különös figyelmet. Bennük volt a jetikutatók reménye. Az egyik Ladakhból való -ez India “Tibetje”-, a másik Bhutanból. Az egyik aranybarna, a másik vörösesbarna medvebőr. Mindkettőt alaposan megvizsgálták. Kiderült, hogy a két állat a 40 ezer évvel ezelőtt élt jegesmedvék rokona lehetett. Ezeknek a medvéknek az volt a különös szokásuk, hogy szerették az emberhúst, ezért megtámadtak embereket is. Talán ezért alakult ki a jeti legendája a Himalájában.
Sykes professzor, a kutatás vezetője, aki könyvet ad ki a jetiről ősszel, elmondta: a kutatást folytatják. Attól ugyanis, hogy az eddigi bizonyítékok hamisnak bizonyultak, még nyugodtan lehetnek a jetinek nyomai a Himalájában, vagy más magas hegységben- véli az oxfordi kutató.
Hollywoodban is még nyugodtan készülhetnek filmek az emberszabású medvéről, aki a hómezőkön uralkodik és olykor emberhúst vacsorázik valahol a Himalájában.