A nők döntő többsége koreai és kínai volt, de fiatal lányokat hurcoltak ide a Fülöp-szigetekről és Indonéziából is. Nanking, amely a harmincas években Kína fővárosa volt, 1937-ben került japán megszállás alá. A japán hadsereg az ostrom után 300 ezer embert megölt és több tízezer nőt megerőszakolt. Ezt követően ezeket a nőket katonai bordélyházakba küldték. Ezekből a háború csúcspontján 40 működött Nankingban, amely a Kínát megszállva tartó japán csapatok főhadiszállása volt.
Oriental Hotel volt a neve annak a szállodának, amelyből azután a japánok kifejlesztették a 4000 négyzetméteres épületkomplexumot. Sokan azon a véleményen voltak, hogy le kell rombolni a rossz emlékű és meglehetősen csúnya épületeket, ám a város vezetői úgy döntöttek, hogy történelmi műemlék lesz a japán katonai bordélyházból.
A történelemnek ezt a szégyenletes aspektusát elég sokáig hallgatás vette körül nemcsak Japánban, de Kínában is. Japán, ha nem is túlságosan meggyőzően, de bocsánatot kért a katonai bordélyházakért. Ugyanakkor hivatalosan tagadják azt, hogy ez intézményes lett volna, ehelyett helyi túlkapásokról beszélnek. Kína dokumentumokkal igazolta, hogy nem helyi akcióról, hanem központi utasítás végrehajtásáról volt szó.
Maga a vezérkar rendelte el a “komfortzónák” kialakítását, így hívták a nyilvános házakat. A megszállt Korea és Kína fiatal női katonai behivó parancsot kaptak az ilyen nyilvános házakba. Ha valaki ellenkezett, akkor hadbíróság elé került. Nemcsak őt, de az egész családját szigorúan megbüntették.
Kína legnagyobb költségvetésű filmje Nanking japán megszállását mutatja be, melyet manapság Pekingben kínai Holocaustnak neveznek. A kínai-japán diplomácia vitáknak egyik visszatérő eleme az, hogy Japán ismerje el a teljes felelősséget a nankingi mészárlásért, iletve Japán vezetői ne látogassanak el a Jaszukuni szentélybe, ahol azoknak a tábornokoknak az emlékét is kegyelettel őrzik, akik elrendelték az akkori kínai főváros népének legyilkolását és a katonai bordélyházak felállítását.