A nyolcvanas években emelkedett ezer fölé a muzulmán diákok száma Japánban, a döntő többségük Tokióban élt. Ma már a számuk jóval hatezer felett van, de pontos felmérés nem készült. Annális kevésbé készülhet ilyen, hiszen mind több a vegyes házasságból származó diák, aki otthonról hozza a muzulmán hagyományokat éppúgy, mint a japán tradíciókat. Japánt általában, mint nem vallásos országot szokták leírni a szociológusok, de ez nem teljesen igaz. A sinto és a buddhista vallás elég mélyen befolyásolta a japán közgondolkodást és főként a szokásokat. Az viszont tény, hogy a vallás terén japán jóval toleránsabb, mint a muzulmán államok.
Mindenki maga döntheti el, hogy napjában hányszor és hol imádkozik, milyen ruhát visel, vagy épp fogyaszt-e alkoholt? A lányok kezdetben viselik a hagyományos hidzsabot, de ahogy telik az idő, leszoknak róla. A felsőbb évfolyamokon már mutatóban sincs hidzsab Tokióban az egyetemeken. A fiúk ugyanígy vannak az alkohollal. Kezdetben igen tartózkodóak, de minthogy látják, hogy a japán társaságok egy pohár ital mellett beszélik meg a világ ügyeit, ezért hamarosan ők is vígan poharaznak. Japánban hűvösebb az idő, mint a muzulmán országok többségében, így a szaké fogyasztása egy idő után természetesnek tűnik. A muzulmán diákok előre tartanak tőle: mi lesz ebből otthon?
Az igazán nagy sokkot nem a beilleszkedés, hanem a hazatérés jelenti a muzulmán diákok számára- állapítja meg a japán professzor. A külföldi szokásokat felvett diákok nehezen illeszkednek vissza a hagyományos muzulmán társadalmakba, ahol a nők még mindig másodrendű polgárnak számítanak, és ahol gyanakvás kíséri a diplomás nőket. A férfiak körében az alkohol okozza a legnagyobb gondot: a muzulmán társadalmak ezt nemigen tolerálják, ők viszont nagyonis megszokták.
Mi a megoldás? A képmutatás. Miközben eljátszák a hithű muzulmán szerepét, közben titokban jókat kortyolnak a whiskyből, ha már japán szakéhoz nem jutnak a szülőföldjükön.