Az infrastruktúra-fejlesztések már régóta a kínai kormány legfontosabb céljai közé taroznak. A 90-es évek végétől 2005-ig 100 millió kínait érték el az energia- és telekommunikációs fejlesztések. 2001 és 2004 között a vidéki útfejlesztésekre költött összeg elképesztő mértékben nőtt, évente 51%-kal. Így szinte kézenfekvő volt, hogy gazdasági világválság következtében lelassult gazdasági növekedést 2008-tól az infrastrukturális beruházások növelésével próbálta megállítani az ország vezetése. Ez GDP-adatok tekintetében sokáig sikeres volt, azonban hatalmasra duzzasztotta a kínai adósságállományt. 2013-ban pedig újra megjelentek a kínai gazdaság lassulásától való félelmek, melyre a kormány újabb stimulus csomaggal reagált, melynek jelentős része infrastruktúra-beruházásokból áll.
A meglévő infrastruktúra-állomány értékét tekintve Kína már most megelőz számos fejlett országot a maga 76%-os GDP-arányos eredményével, persze ez önmagában nem jelenti azt, hogy az állomány fejlettsége is magasabb. Az ázsiai ország legfőbb erőssége a fejlett energiaellátó- és telekommunikációs rendszer, számos területen, mint az aszfaltozott utak aránya vagy az ivóvíz elérhetősége, azonban még mindig meglehetősen rosszul teljesít.
Annak érdekében azonban, hogy ez az érték fenntartható legyen, Kínának 2030-ig 16 ezer milliárd dollárt (a GDP 6,4%-a) kell további beruházásokra költenie. Ez egyben továbbra is hatalmas finanszírozási igényt jelent, aminek eddig 96%-át adóbevételekből biztosították. A fenntarthatóság miatt azonban a későbbiekben lehetséges, hogy nagyobb szükséges lesz a magánszektor vagy akár a külföld bevonására is. Kínán kívülről érkező források jelenleg az infrastrukturális beruházások mindössze 1%-át finanszírozzák.
Az elmúlt két évtizedben Kína GDP-jének 8,5%-át költötte infrastruktúra-fejlesztésre, mintegy három és félszer annyit, mint az Egyesült Államok vagy az Európai Unió. (Ez az ország tavalyi nominális GDP-jére vetítve 173 ezer milliárd forintnak felel meg.) A hatalmas összeg több mint fele az úthálózat és az energiaellátás fejlesztésére ment el, de a vasúti és a vízi infrastruktúra is a nemzeti össztermék 1%-ánál nagyobb összegből fejlődött.
Kína egyedi pozícióba került a világban azáltal, hogy ilyen mértékben költ infrastrukturális beruházásokra. A McKinsey számításai szerint az ázsiai ország egyike azon keveseknek, akik a jelenleginél jóval kisebb GDP-arányos költéssel is fenn tudnák tartani infrastruktúra-állományuk értékét. A fejlődő országok többsége, Indiát leszámítva, nagyjából a jelenlegi beruházási összeg szinten tartásával is el tudja ezt írni, míg a fejlett világ nagy része, különösen az Európai Unió, illetve az Egyesült Államok hosszú távon kénytelen lesz növelni ilyen irányú kiadásait, ha szeretné megtartani infrastruktúrája értékét, illetve versenyképességét Kínával szemben.
A teljes cikket elolvashatja itt.