Irán már a kezdettől fogva támogatta Irakot az Iszlám Állam nevű kalifátus elleni harcban. Moszul eleste után Hasszán Róháni azonnal támogatásáról biztosította az iraki kormányt: “Irán harcolni fog a szunnita iszlamisták észak-iraki hadműveletét kísérő erőszak és terrorizmus ellen.” Ezt követően Teherán elismerte, hogy a Forradalmi Gárda 500 fős elit egységet küldött a terroristák megállítására, s Mohamed Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter is jelezte, hogy országa kész támogatni Irak síita vezetését a terrorizmus elleni harcban. Kászem Szulajmáni, az Iráni Forradalmi Gárda egyik parancsnoka már a Moszul bukását követő napon Bagdadba utazott, ahol részt vesz az iraki kormány gerillaellenes hadműveleteiben, többnyire tanácsokat osztva a katonai vezetésnek.
Azóta pedig növekedett az iráni Forradalmi Gárda harcosainak száma. Habár Bagdad ostromára (még) nem került sor, de Irak többi részein még mindig eléggé kaotikus a helyzet. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet az elmúlt időszakban, a szíriai vereségek és az arab országokból való átcsoportosítások után, Irakra összpontosított és sikerült újabb területeket meghódítania.
Ezért Irán fokozta a diplomáciai, fegyver és emberanyag támogatást is. Az egyik legtekintélyesebb iráni vallási vezető, Nasszer Sirazi ajatollah még júniusban közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozta: „Itt az ideje, hogy dzsihádot (szent háborút) hirdessenek Irak és különösen az olyan szent helyek védelmében, amelyeket évente síita zarándokok milliói keresnek fel.” Az egyik zarándokhely a városban fogságba vetett 11. imám, Ali al-Aszkari és fia, al-Haszán sírja. 2006-ban egy robbanásban megsemmisült az aranykupolájú épület jelentős része, egy évre rá pedig másikban a két megmaradt minaretet is lerombolták.
Az iráni média szerint iráni állampolgárok is életüket vesztették az iraki harcokban. Kamal Sirhani, az Iráni Forradalmi gárda ezredese a szamarrai síita szent helyek védelmében esett el még július elején. Nem ő volt az egyetlen: június közepe óta a Gárda legalább két másik tagját is megölték Irakban. Szíriában is haltak meg iráni katonák. Legutóbb június 2-án Abdullah Eszkandari Forradalmi Gárdista parancsnok elesett Szíriában, egy síita szent hely védelme közben. Eszkandari Iránban egy jótékonysági alapítványt vezetett, amely a veteránokat és a harcban elesett katonák családjait segítette.
Meg nem erősített iraki források szerint Irán legalább húszezer iraki milicistát mobilizált azok közül, akiket még az amerikai hadsereg ellen képzett ki. Ezenfelül Bagdad is visszahívta a saját “kontingensét” Irakból. Több mint tízezer iraki harcost tért vissza Szíriából, ahol Bassár el-Aszad oldalán harcoltak a különböző militáns és terrorista csoportosulások ellen.
A libanoni síita szervezet, vagyis a Hezbollah tagjai már nemcsak Szíriában harcolnak a militánsok ellen – számuk kb. hat-hétezerre tehető – hanem már Irakban is. Ők valamennyien harcedzett veteránok, akik irányítják és felügyelik az akciókat. A Wall Street Journal bejrúti riportere például azt mondta, hogy július 10-én rengeteg libanoni akcentussal beszélő hangot lehetett hallani a lehallgatott rádiófrekvenciákon.
Végül július 18-án a libanoni források is elismerték, hogy vannak Hezbollah-harcosok Irakban, s ezek közül az egyik vezetőt, Ibrahim Mohamed al-Hádzsot, lelőttek Észak-Irakban, amikor összecsaptak az ISIL egységeivel. A Kelet-Libanonban tartott búcsúztatáson a síita szervezet több magas rangú vezetője is részt vett, többek között Huszein Hádzs Haszán ipari miniszter és Mohamed Raad, a Hezbollah parlamenti frakciójának vezetője is. Úgy beszéltek al-Hádzsról, mint aki a “dzsihadista kötelességei teljesítése” közben halt meg. Bagdad ezután félhivatalosan elismerte, hogy a Hezbollah számos tanácsadója megtalálható az iraki hadsereg és a síita milíciák soraiban, akik a szélsőséges kalifátus ellen harcolnak.