“Ha lehet kutyája a vakoknak, akkor miért ne lehetne az autista gyerekeknek is?”- érvel a pekingi speciális kutyaképző iskola főnöke. Sajnos csak kevés kutya igazán alkalmas arra, hogy autista gyerekek hűséges társa legyen. A kutyáknak ugyanis nagyon nagy önuralomra van szükségük ahhoz, hogy elviseljék a nehezen kezelhető gyerekeket. Az autista gyerekek ugyanis gyakran dühbe gurulnak és erőszakosak lesznek. A legtöbb kutya ilyenkor visszavág és ez természetesen nem megengedhető egy autista kutyaközpontban.
Rengeteg család vár olyan kutyára, amely autista kisgyerek mellett betöltheti a hűséges barát szerepet. A golden retriever bizonyult eddig a legjobb fajtának. Lehet, hogy jó lenne, ha a gyerek haza is vihetné a kutyát, de erre nincs lehetőség, mert nagyon kevés a kiképzett eb. Kínában csak az utóbbi időben kezdték el regisztrálni az autista gyerekeket és döbbenetes számok jöttek ki. Ez annál is nagyobb probléma, mert a kínai gyerekek többsége egyke, vagyis a családon belül nincs módja rá, hogy kortársra találjon.
Szakértők szerint nem kizárt, hogy az egykeprogram az egyik kiváltó oka, hogy oly sok az autista gyerek Kínában. Ezt természetesen nagyon nehéz lenne ellenőrizni, hiszen Mao elnök idejében nem foglalkoztak az autizmussal, így semmilyen felmérés sem készült arról, hogy milyen lehetett a számarányuk akkor, amikor egy családban még több gyerek volt.
A kutyás program mindenesetre nagy siker az autista gyerekek és családok körében. Csak az a gond, hogy olyan kevés kiképzett kutya van, hogy az autista gyerekek közül csak a kiválasztott kevesek juthatnak el oda, hogy Luckyal, a golden retrieverrel játszhassanak Pekingben.