A könyvben Asa Akira egy olyan világba vezeti be olvasóit, melyet nem látunk minden nap. A sexjelenetek, a pornósztárok és sztriptíz, lecsupaszítva Akira közönségének örömére.
A memoár egy egészen merész, őszinte és elég gyakran sokkoló munka, amely csábító módon fogja meg a fent említett világok negatív oldalát is.
Mi volt az a dolog, ami arra ösztönzött, hogy megírd a könyvet?
Asa Akira: Mindig is szerettem írni és olvasni. A naplózás akkor kezdődött, mikor még fiatal voltam, talán harmadikos, vagy negyedikes. Észrevettem, hogy nem volt igazán vannak jó “pornó memoárok” olyanok tollából, akik valóban a szakmában dolgoznak. Azt gondoltam, “miért ne írnék én egyet?”
Ez egy nagyon őszinte munka. Nehéz volt, vagy a felszabadító?
AA: Az őszinteség számomra mindig olyan dolog volt, ami természetes. Azt hiszem a leghumorosabb és legérdekesebb történetek mindig az őszinte, valós sztorik. Amikor a könyv megjelent ironikusan szólva meztelenebb voltam, mint valaha életemben. Az írás nem volt olyan nehéz, most pedig várom az olvasók véleményét.
Miért pornó? Gondoltál már arra, hogy más szakmát válassz?
AA: A pornó volt a legnagyobb vágyam, amit el akartam érni. Tudom, hogy ha nem ezt az utat választottam volna, később azt kérdezném magamtól: Miért nem tettem meg, amikor volt rá lehetőségem? Tényleg hiszem, hogy bizonyos embereknek, mint például én, a pornó a legjobb munka a világon. Ha ma nyernék a lottón, akkor is pornóznék.
Hogyan látod magad nyugdíj után?
AA: Szeretnék továbbra is írni. Legyen az könyv, cikkek, vagy bármi más. A családalapításba is szívesen belefognék.
Tervezed a gyermekvállalást? Ha igen, hogyan beszélsz majd neki a karrieredről?
AA: A gyermekvállalás egy óriási dilemma. Van egy részem, ami úgy gondolja, ha nincs gyermekem, akkor az élet értéktelen. Aztán van egy részem, ami azt mondja, hogy mi lesz, ha a gyermekemet az osztálytársai piszkálni kezdik amiatt, hogy az anyja pornós. Mi van, ha ő nem fogad el engem? Remélem, hogy ha gyermekem lesz, akkor képes leszek úgy felnevelni, hogy erős és magabiztos legyen és ne ítélkezzen. Hogy hogyan, nem tudom. Én a munkámat és múltamat illetően őszinte lennék a gyerekkel, de persze nem tudhatom, hogy hogy fogok viselkedni anyaként.
Milyen gyakran jársz vizsgálatra? Olyan cégnél dolgozol, amely fizeti a vizsgálatokat?
AA: Aki pornózik, annak kéthetente kell kivizsgáltatnia magát. Senki nem dolgozik veled, ha annál régebbi teszted van. A vizsgálatokat magunk fizetjük.
Sokan azt mondják, a pornó nem igazi szex. Te mit gondolsz erről?
AA: Amikor szerepelek a sex és az orgazmus valódi. Nem tudom, hogy bárki másnál hogy van, de én személy szerint kikapcsolom az érzelmeimet és szellemileg vagyok jelen. Élvezem a sexet a kamera előtt és a gondoltat, hogy néznek felizgat. Azt hiszem nekem ez nem csak munka, hanem a sexuális életem kiteljesedése.
Miben más a szexuális életed a férjeddel és a munkában?
AA: Toni és én köztem mindenféle szex létezik. Persze van olyan, hogy az ember hazaviszi a őrült sexhangulatát, de vannak egyszerű, két perces menetek is. A fő különbség az munka és az otthoni sex között, hogy otthon a sex után szeretek odabújni a páromhoz.
Ez egy nehéz ipar, hiszen a pornósztárokat elítélik a munkájuk miatt. Hogyan birkózol meg a társadalmi megbélyegzéssel?
AA: Őszintén szólva ez engem nem zavar. Jól vagyok ezzel. Ha nem ezt csinálnám nem is tudom milyen lenne az életem. Normál, unalmas.
Mi a legnagyobb tévhit a pornósztárokról?
AA: Azt mondanám, hogy a legnagyobb tévhit, hogy bárhol vagyunk általánosítanak és egységesnek tartanak. Nem vagyunk mind drogfüggők, nemi erőszak áldozatai stb. Az élet számos területén jelen vagyunk. Sokan csak azt hiszik, hogy csupán sexőrültek vagyunk.
Mi a legnagyobb lecke, amit megtanultál a szexről, mint pornósztár?
AA: Mindig pisilni kell szex után. Mindig.