Miért lettek ilyen fontosak a nagyszülők Dél-Koreában?
Sok a válás és sok a gyermekét egyedül nevelő anya, vagy apa. Ez csupán az egyik ok. A másik az, hogy mind több a dolgozó nő, vagyis az anya nem marad otthon a kicsikkel, mint ahogy régebben a hagyomány ezt diktálta. Ennek nemcsak az az oka, hogy a nők ma már egyenjogúak Dél-Koreában, hanem az is, hogy a házaspárnak szüksége van mindkét jövedelemre.
Csökkenne az életszínvonal?
Szó sincs róla, de a gyereket ma már szinte mindegyik városi család szeretné amerikai egyetemre járatni. Ez pedig csillagászati összegbe kerül. Nemcsak maga az egyetem, hanem már a felkészülés is. Egyre több a magániskola Dél-Koreában, ahol pici koruktól kezdve angolul tanulnak a gyerekek. Ezek az iskolák méregdrágák. Ha két gyerekről van szó, akkor bizony elkel mindkét szülő jövedelme.
Ekkor lép a színre a nagyi, vagy a nagypapi, aki egész nap a gyerekkel lehet, ha már nyugdíjas. Nagyon sok nagyszülő amúgyis együtt lakik a fiatalokkal, nekik tehát ez nem jelent külön megterhelést. Azonkívül nekik is jó az együttélés, mert a nyugdíj rendszer Dél-Koreában nem kifejezetten előnyös. Csak a gazdag nyugdíjasok engedhetik meg maguknak azt, hogy külön éljenek a fiataloktól.
Van persze olyan is, hogy a nagyi, vagy a nagypapi lép elő mint családfő. Tavaly a családok 0,7%-a volt ilyen, de tíz év múlva ez már 1% lesz, vagyis a nagyi és a nagypapi felértékelődik Dél-Koreában, ahol nagyon kevés a gyerek. Az egyke az egész família szemefénye, akinek Amerikában kell tanulnia még akkoris, ha ezért komoly áldozatokat kell hozniuk a szülőknek, sőt a nagyszülőknek is.