A tibeti vallási vezető szerdán érkezett Norvégiába háromnapos látogatásra, amely során buddhista, katolikus és lutheránus vallási vezetőkkel, a Nobel-békedíjat adományozó bizottság tagjaival és parlamenti képviselőkkel találkozik, de kormánytisztviselőkkel nem.
A kormány a kínai kapcsolatok javításának szükségességével indokolta a lépést, miután a két ország politikai kapcsolatai a 2010-es Nobel-békedíj Liu Hsziao-po – demokráciapárti írásai miatt 11 éves börtönbüntetésre ítélt – kínai ellenzékinek való odaítélése óta gyakorlatilag megszakadtak. Bár a díjat egy független testület ítélte oda, Peking a norvég kormányon vett revansot.
A dalai láma a demokrácia és a szólásszabadság iránti elkötelezettségét hangoztatta Oslóban, ahol egy hotel erkélyéről mondott beszédet támogatói és az ellene tüntetők hangos csoportja előtt. “Közel négy éve nem volt kapcsolat politikai szinten Norvégia és Kína között. A kormány átfogó mérlegelést követően úgy döntött, hogy nem lesz találkozó a norvég hatóságok és a dalai láma között norvégiai látogatása alatt” – közölte Forde Andersen norvég külügyi szóvivő.
A kínai külügyminisztérium ezt megelőzően közölte, hogy figyelemmel követi az általa szeparatistának tartott dalai láma vizitjét, és abbéli reményét fejezte ki, hogy “Norvégia tiszteletben tudja tartani Kína érdekeit”, valamint “többet tud tenni” a két ország kapcsolatának javítása érdekében.
Ketil Kjenseth ellenzéki képviselő ugyanakkor bejelentette, hogy vendégül látja a parlamentben a dalai lámát, és arra hivatkozva bírálta a kormányt, hogy az olajban gazdag Norvégia számára nem probléma a Kína általi gazdasági elszigetelés. A kérdés kényes mivoltát jelzi, hogy a parlament alelnöke csak a hátsó ajtón akarta beengedni a dalai lámát az esetleges diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett.
Cuj Hongcsian, a pekingi nemzetközi kapcsolatok intézetének kutatója azt mondta az AP hírügynökségnek, hogy önmagában a dalai lámával való találkozás megtagadása nem lesz elég Kína számára. Helge Luraas, az oslói nemzetközi és stratégiai elemzések intézetének vezetője pedig úgy vélte, hogy Norvégiának nem szabad meghajolnia Kína akarata előtt, és ki kell használnia diplomáciai előnyeit Kínával szemben, bármilyen csekélyek is azok.