A közös nyilatkozatban a két ország több célzott figyelmeztetést tett Kínát célozva: elítélték a “területi és tengeri követelések megfélemlítéssel, kényszerrel és erővel való foganatosítására irányuló minden kísérletet”, közös aggodalmuknak adtak hangot a kelet- és dél-kínai-tengeri “feszültségeket fokozó lépések miatt”, s újra leszögezték, hogy kétoldalú védelmi szerződésük kiterjed a Szenkaku-szigetekre, amelyet Kína (Tiaojü néven) a magáénak tart.
Ez utóbbi amerikai vállalással kapcsolatban a kínai állami média a héten élesen bírálta Obamát, és csütörtökön a kínai külügyi szóvivő is Peking tiltakozásának adott hangot. Kína területi vitái az utóbbi időben nemcsak Japánnal mérgesedtek el, hanem további hat délkelet-ázsiai országgal is, amelyek Pekinget gyakran agresszív fellépéssel vádolják.
Vélhetően ez utóbbitól sem független Washington és Tokió azon pénteki bejelentése, hogy közösen szándékoznak támogatni a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségét (ASEAN). Nyilatkozatuk egyúttaL azt is jelezte, hogy az Egyesült Államok és Japán “konstruktív kapcsolatra” törekszik Pekinggel.
Abe Sindzó japán kormányfő történelmi jelentőségűnek nevezte a közös nyilatkozatot, amely azonban japán sajtóhírek szerint majdnem a két ország kereskedelmi vitáinak túszává vált.
Obama látogatása kapcsán a japán és amerikai kereskedelmi tárgyalók két napon át egyezkedtek a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) nevű tervezett regionális szabadkeresekedelmi szerződés részleteiről. Japán lapok azt írták pénteken: a tárgyalások megakadása miatt az amerikai fél azt követelte, hogy Japán adjon további kereskedelmi engedményeket – drasztikusan csökkentse az amerikai húsra kirótt vámokat és lazítsa az amerikai autókra vonatkozó biztonsági előírásokat – az Egyesült Államok védelmi kérdésekben nyújtott támogatásáért cserébe.
A nézeteltérések miatt a közös nyilatkozatot végül csak Obama távozása után adták ki, s a dokumentum csak annyit mond a kereskedelmi ügyekről, hogy készek “bátor lépéseket tenni”, továbbá “kijelölték az utat” a tárgyalások folytatásához. Hivatalosan az amerikai delegáció azt mondta, hogy a két fél között csökkentek a nézetkülönbségek, a japánok viszont leszögezték, hogy egyelőre még messze vannak a megállapodástól.
Elemzők szerint az amerikai-japán megegyezés a legfontosabb eleme a 12 kelet-ázsiai, illetve észak- és dél-amerikai országot felölelő tervezett egyezmény sikerének. A TPP mind Obama, mind Abe gazdaságpolitikája számára kulcsfontosságú, s ha létrejön, ez lehet a világ egyik legjelentősebb szabadkereskedelmi megállapodása, minTHOGY tagjai a globális gazdasági termelés 40 százalékát állítják elő. Egyes elemzők szerint a TPP politikai szempontból azért is kiemelt ügy, mert egy olyan gazdasági blokkot hozna létre a Csendes-óceán két partja között, amelynek Kína nem tagja.
Mindeközben a TPP mindkét országban komoly belpolitikai viszályokat kavart, és a piacnyitástól tartó gazdasági ágazatok erős lobbitevékenységet folytatnak érdekeik védelmében. Erre utalt Taró Aszó japán pénzügyminiszter is, aki szerint “Obama nem rendelkezik megfelelő politikai erővel ahhoz, hogy a novemberi szenátusi választások előtt bármit tegyen (az ügyben)”.