Sztrájkkal fenyegetnek a hegymászáshoz nélkülözhetetlen serpa segítők, mert sértőnek tartják azt, hogy a munkakörülmények, melyek életveszélyesek, nincsenek megfizetve. 3-6000 dollárt keres egy serpa egy szezon idején. Ilyenkor tavasszal kezdődik a Mount Everest szezon, amely őszig tart. A hegymászók szinte kizárólag a serpa segítőkkel érik el a világ legmagasabb hegycsúcsát. A serpák készítik elő a terepet, ők cipelik a sátrakat és az élelmiszert. Ők tartják karban a köteleket, melyek nagy segítséget nyújtanak a hegymászóknak. Épp egy ilyen előkészítő serpatúra során sodort el a lavina 13 hegyi segítőt.
A serpák most azt követelik a nepáli államtól, hogy abból a pénzből, melyet a külföldi hegymászók fizetnek be az államkasszába, hozzanak létre segélyalapot, mely a szerencsétlenül járt serpák családját támogatná. A serpák szerint a külföldi hegymászók által befizetett pénz 30%-át erre kellene fordítani. Így lehetővé válna, hogy ha egy serpa meghal, vagy egész életére rokkanttá válik hegymászás közben, akkor ne nyomorúságos 400 dollárt kapjon a család, hanem 10 ezret. Ezenkívül azt is el szeretnék érni, hogy alkalmazóik kössenek kétszer nagyobb életbiztosítást a serpák számára, mint eddig. Jelenleg egy serpa átlagos életbiztosítása 10 ezer dollár.
Ha a kormány nem teljesíti a feltételeket, akkor ebben a szezonban a serpák nem mennek fel a hegyre, vagyis sztrájkolnak és ezzel komoly csapást mérnek a turizmusra, amely Nepál egyik legfőbb bevételi forrása. A Mount Everest oldalában, az alaptáborban pocsék a hangulat: a külföldi hegymászók, akik leperkálták a pénzt, mindenképp mászni akarnak, hiszen többségüknek élete álma az, hogy feljusson a világ legmagasabb pontjára. A serpák viszont gyászolják 13 társukat és nem mozdulnak. Nélkülük pedig nincs hegymászó szezon a Himalája lejtőin, ahol 400 dollárért nem akarnak a serpák meghalni.