Igen!- válaszolja a kérdésre a vezető külpolitikai szakértő John Mearsheimer. Szerinte ugyanaz ismétlődik majd meg, mint ami a második világháború után Európában történt. A hidegháború hozta létre a NATO-t, melyhez aztán szövetségesként csatlakozott Japán és Kína is, mert aggasztotta őket a nagy Szovjetunió katonai ereje. Washingtonnak azért sikerült a Szovjetuniót bekerítenie, mert mindenki tartott Moszkvától, amely nyílt agressziót hajtott végre Afganisztánban. A szerző szerint ugyanez a folyamat játszódik le mostanában Ázsiában. Mindenki fél az egyre erősödő Kínától és ezért szövetségbe tömörülnek az USA körül, Peking ellen.
Mi szükség van ehhez katonai szövetségre?- kérdezi Patrick Stewart, a Külpolitikai Tanács befolyásos szakértője. Szerinte Washington érdeke a kétoldalú szerződések rendszere, amely jelenleg is fennáll. Miért kell ehhez szövetség? Valamiféle ázsiai NATO?
A SEATO jelenleg is fennáll, ez a délkelet-ázsiai államok szövetsége, csakhogy ennek Amerika nem tagja. A NATO tagság ugyanis a háború szélére sodorhatja az USA-t, ha valamelyik tagországot támadás éri. Akar-e Washington ilyen kötelezettséget vállalni Ázsiában? Valószínűleg nem.
Zachary Keck idézi a NATO megalakulása körüli vitát, melyben Dean Acheson, aki a szervezet alapokmányát amerikai részről megírta, egyértelműen utal rá: az USA háborúba sodródhat, ha a szövetség valamelyik tagja hadiállapotba kerül. Az amerikai kötelezettségvállalás ugyan nem automatikus, de végülis Washingtonnak aligha van más választása, minthogy szövetségese támogatására siet.
Ázsiában más a helyzet, mint a hidegháborús Európában. Kína gazdasági fellendülésében a szomszédai is érdekeltek, mert ők is igen sokat profitáltak belőle. Ugyanígy Amerika sem érdekelt a szembenállásban, hiszen amerikai cégek is hatalmas profitokat szakítanak a Mennyei-Birodalomban, ráadásul az USA adósságainak jelentős része is kínai kézben van. Kína katonai agresszióját jóval kevésbé tartják valószínűnek a szakértők, mint a Szovjetunió esetében a hidegháború idején. Míg a Szovjetunió erőforrásainak nagyrészét a hadseregre fordította, Kína épp ellenkezőleg: a gazdaságát fejleszti, vagyis a szomszédok és az USA érdekelt abban, hogy a kínai gazdaság fejlődjön.
Más kérdés, hogy a viszony asszimetrikus: Kína szomszédai sokkal jobban függenek Pekingtől, mint a Mennyei-Birodalom tőlük. Vajon egy katonai szervezet-e az autentikus válasz a kínai gazdasági csodára, amely hamarosan a világ első nemzetévé teszi Kínát? A globális gazdaság új kérdéseket vet fel és ezeket nem lehet megválaszolni a múlt példái alapján- derül ki abból a vitából, melyet a hongkongi Diplomat folytatott.