Családjával együtt likvidálták Csang Szongteket (Jang Songtaek), aki a titokzatos rendszer második számú vezetője volt. Most 200 olyan vezető káderre kerül sor, akik közvetlenül “az árulótól” kaptak utasításokat. A csakadtagokat ebben az esetben nem végzik ki, hanem munkatáborba küldik. A titkosszolgálat már összeállította a listákat. A kivégzésekre a Központi Katonai Akadémia udvarán kerül sor, magasrangú káderek jelenlétében. Mindenki láthatja, hogy mi vár arra, aki nem lojális a vezérhez Kim Dzsongunhoz.
A rendszer csapdája éppen az, hogy a 200 káder lojális volt a főnökéhez, aki egészen a letartóztatás pillanatáig a vezér jobbkeze volt.
Csang Szongtek maga is rokona volt a vezérnek. Nagynénje férje volt. Még a vezér nagyapja, a rendszert megalapító Kim Ír Szen választotta őt ki vejének. Tagja volt a legfelső pártvezetésnek, a kormánynak és négycsillagos tábornok is volt. Kegyvesztett lett és kivégezték.
Valószínűleg azért, mert Peking emberének tartották őt Észak-Koreában. Kína, amely egyetlen szövetségese a világtól elzárt kommunista államnak, nem helyesli azt, hogy Észak-Korea újrakezdte nukleáris és rakéta programját, emiatt Peking megszavazta az újabb ENSZ szankciókat Észak-Korea ellen. Ezenkívül Peking a kínai modellt ajánlgatta Észak-Koreának. Kim Dzsongun, az ifjú diktátor valószínűleg fél a reformoktól, hiszen azok alááshatják hatalmát. Fél a változásokról a hadsereg is, amely jelenleg a legfontosabb szervezet Észak-Koreában, ahol a költségvetés nagyrészét felemésztik a fegyveres erők.
A második számú vezető tehát veszített és ellenfelei végeztek vele. Családja vele pusztult, bár rokonságban állt a vezérrel. A rendszer logikája szerint az egész frakció halálra van ítélve, így a közeljövőben aligha számíthatunk reformokra Észak-Koreában, ahol a lakosság többsége nyomorog, de lojális, mert különben könnyen kivégzőosztag elé kerülhet.