Az USA-ban egy biróság 6 milliárd jen (mintegy 60 millió dollár) bírságot szabott ki egy japán cégre, amely megvesztegetésssel jutott egy hőerőmű megépítéséhez Indonéziában. Amerikában és Nagy-Britanniában korábban elnézően kezelték a külföldi megvesztegetések ügyét, de ennek vége – írja a befolyásos tokiói Asahi Sinbun.
Ma már a külföldi cégeket is elítélik az amerikai, vagy a brit bíróságok azért, mert korrupció révén jutottak üzleti lehetőségekhez Ázsiában, vagy Afrikában. Ezekben az országokban másként nem lehet üzletet kötni – állítják az eddigi gyakorlat követői. Arra mutatnak rá, hogy Vietnamban, Indonéziában, vagy Üzbegisztánban a korrupció a rendszer része. Azt persze nem teszik hozzá, hogy ebből sok külföldi cégnek is szép haszna van, nem is beszélve a kijáró emberekről, akik igen gyakran külföldiek.
De milyen példát mutat így Japán, amely több milliárd jen támogatást ígért Délkelet-Ázsia országainak?- kérdezi az Asahi Sinbun. A külföldi segély ugyanis a modern üzleti normák bevezetését is célozza, ugyanakkor verseny is van ezen a piacon, hiszen más államok is szeretnének befolyáshoz jutni ezekben az országokban. A helyi elit pedig általában -tisztelet a kivételnek- nyitott a korrupcióra Ázsia fejlődő országaiban.
Abe Sinzo kormányfő nem is titkolja a segély programok kapcsán, hogy ezzel Japán befolyását kívánja növelni a térségben. Ez a helyzet például Afrikában, ahol Etiópiában bevezették a japán munkamódszereket, hogy korszerűsíteni tudják az országot. Délkelet-Ázsiában Japán versenyt fut Kínával, amelytől egy kissé tartanak a térség államai, a történelmi tapasztalatok alapján. Kína ugyanakkor komoly vetélytárs és a délkelet-ázsiai kínai közösség optimális a kijáró ember szerepében. Ezt Japánnak is figyelembe kell vennie, ha döntenie akar. Elnézi-e a korrupciót külföldön a segély programok esetében Ázsiában, vagy másutt?