A közvélemény megosztott, méghozzá etnikai határok szerint. A malájok, akik a lakosság mintegy 60%-át alkotják úgy vélik, hogy a kormány nem hibázott. Jól állta a nemzetközi sajtó rohamát. Számukra visszatetsző volt, hogy a kínai áldozatok rokonai Pekingben Malajziát bírálták. Ők büszkék voltak a légitársaságra, mely eddig jó hírnévnek örvendett az egész világon. A kínaiak panaszkodását túlzásnak érezték.
Nem így a kínai kisebbség, amely Malajzia lakosságának mintegy egyharmadát alkotja. Ők bírálják a kormányt, hiszen mégiscsak furcsa, hogy a XXI-ik században egy repülőgép csakúgy eltűnik. Hol volt a maláj légi irányítás? Hogy ellenőrzi a légteret a hadsereg? Ezeket a kérdéseket teszi fel a kínai sajtó Malajziában. A harmadik kisebbség az indiai viszonylag csendesebb, de inkább a kínaiakkal ért egyet. Nem véletlenül. Ma Malajzia iskoláiban azt tanítják a maláj gyerekeknek, hogy ők az őslakosok és a kinai és indiai kisebbség csak bevándorló, következésképp előbb-utóbb visszamegy Indiába, vagy Kínába, annak ellenére, hogy már a nagyapja is Malajzia területén élt és esetleg nem is beszéli ősei nyelvét. Az etnikai megosztottság a politika alapvető jellegzetessége Malajziában és ezt csak a felszínre hozta a repülőgép-katasztrófa. Az áldozatok többsége kínai, a bírálatok is a kínai kisebbségből érkeznek, vagy épp Pekingből.
A maláj többség támogatja a kormányt, amely abban bízik, hogy a repülőgép-katasztrófa egyáltalán nem jelenti majd az eddigi politikai rendszer végét is.