Szingapúr védelmi kiadásainak összege évente 12 milliárd dollár, míg a jóval nagyobb Malajzia csak 5 milliárdot áldoz erre a célra. Ennek okát Li Kuanjü, a legendás alapító atya így fogalmazta meg: “Olyan világban élünk, melyben a nagyhal megeszi a kishalat. A kishal pedig megeszi a garnélarákot. Nekünk mérgező garnélaráknak kell lennünk!”
Olyan elrettentő erővel kell rendelkeznie az ötmilliós városállamnak, amely túlságosan drágává teszi Szingapúr lerohanását bármilyen agresszor által. A jelenlegi hadügyminiszter így magyarázza a helyzetet: “A múlt század végén az USA egyértelműen gazdasági és katonai világhatalom volt. Garantálni tudott sokmindent. Azóta Kína nagyon megerősödött, nőtt a befolyása a térségben. Ezzel számolnunk kell!”- hangsúlyozza Ng Eng Hen hadügyminiszter.
Szingapúr mind az USA-val, mind Kínával jóban van, de egyik államnak sem szövetségese, ezért magára van utalva. Sokat kell költenie az ország védelmére. A légierő a legkorszerűbb F15-ös és F16-os amerikai gépekkel van felszerelve. Szingapúr a világ egyik legfőbb fegyvervásárlója. A globális fegyverpiac 4%-át jelentik a városállam vásárlásai.
Szingapúr folytatja azt a politikát, melyet Li Kuanjü jelölt ki. Igyekszik mérgező garnélarák lenni minden lehetséges agresszor számára. Elég lesz-e ez a jövőben, hiszen Szingapúr mindent a gazdasági korszerűsítésre tett fel, miután Li Kuanjü megértette a globalizáció jelentőségét? Egyelőre fenyegetés nincs, de Szingapúrban tovább vásárolják a fegyvereket, mert úgy gondolják, hogy jobb félni, mint megijedni.