Március 30-án népszámlálást tartanak Mianmarban, ahol a legutóbbi megbízható felmérés még akkor volt, amikor az országot Burmának hívták a brit gyarmati időkben.
A diktatúrának ugyan elvben vége van, de a polgári lakosság jelentős része mégis fél. Az ország lakosságának negyven százaléka nemzeti kisebbség, közülük sokan nemrég még fegyverrel küzdöttek a jogaikért. A polgárháborúnak hivatalosan vége, de az istenhátamögötti területeken erről nem biztos, hogy hallottak. Oda el sem merészkednek a számláló biztosok, de a nagy probléma fennáll a többi helyen is.
“Mit írjak be a nemzetiség, vagy vallás rovatba, ha nem tartozom a többséghez?” A rohingya kisebbség például nem írhatja be a nemzetiségi rovatba magát, mert hivatalosan Mianmarban ilyen népcsoport nincs. Ők bengalinak, vagyis külföldinek számítanak a saját hazájukban. A kormány azt tanácsolja nekik, hogy ne írjanak be semmit a nemzetiségi és vallási rovatba, a buddhista többség ugyanis üldözi a muzulmán rohingya kisebbséget, melyet idegennek tekint Mianmar területén.
Hasonló gondokkal küszködnek a keresztény vallású nemzetiségi csoportok is. Mianmar területén 135 nemzetiségi csoport van. A népszámlálás újraírhatja a politikai erőviszonyokat is, mert kiderülhet, hogy a nemzeti kisebbség összeadva népesebb, mint a buddhista többség. Ezt a buddhista többség semmiképp sem fogadná el. Lesz tehát gond bőven a népszámlálás után Mianmarban, hiszen az ország hivatalosan immár demokrácia, vagyis a többség dönt a fontos ügyekben. Senki sem tudja, hogy hol a többség Mianmarban. Talán a népszámlálás után kiderül.