Amióta Najib Razak maláj kormányfő először a nagyközönség elé lépett, és kijelentette, az adatok azt igazolják, hogy az MH370-es járatot eltérítették, ezt mindenki készpénznek veszi. Már csak az volt a kérdés, ki és milyen szándékkal vitte rossz útra a gépet. Az azonban ahol, és ahogy megtalálták a rejtélyes gépet egyre valószínűbbé tesz egy másik megoldást – hogy mégis műszaki hiba végzett a Boeinggel, és a személyzet felkészültségének, és tudásának legjavát adta.
Amit jelenleg bizonyosan tudunk, hogy az utolsó kapcsolatfelvétel -“Minden rendben jó éjt” – után nem sokkal, éppen amikor a gép átlépett volna a maláj légiirányítás területéről a vietnamiéba, a gép helyzetjelző műszarai (a transzponder és az ACARS rendszer) kikapcsoltak. A gép ezután egy éles fordulatot vette, először felemelkedett, majd meredeken lesüllyedt. Kis magasságban átrepült a maláj félsziget felett, majd egyenesen repült délnek, míg Ausztrália partjaitól 1500 km-re a nagy üres óceánba csapódott – minden valószínűség szerint akkor, amikor kifogyott az üzemanyaga.
A maláj kormány által előtérbe állított elmélet szerint – amit valóban alátámasztanak gyanús egybeesések – a gépet a személyzet (vagy annak legalább egy tagja térítette el tudatosan. Ő kapcsolta ki a transzponrdert és az ACARS rendszert, majd vezette a gépet tudatosan a radarok látókörén kívül. A cél ez esetben sem egyértelmű, hiszen semmiféle olyan ok nem látható, ami egy hasonló terrortámadást indokolna. Az egyetlen szál, amit emlegetnek, a kapitány erős politikai kötődése a maláj ellenzékhez, és egy gyanús telefonhívás, amit egy hamis személyivel rendelkező ismeretlen nővel folytatott Zaharie kapitány nem sokkal a gép indulása előtt.
Többen megfogalmaztak ugyanakkor az utóbbi napokban ellenérveket, és felállítottak egy alternatív szcenáriót is. E szerint a gépen olyan műszaki hiba – valószínűleg hirtelen tűzeset – támadt, ami indokolta, hogy a kapitány áramtalanítsa a gépet, lekapcsoljon minden elektromos berendezést, így a jeladókat és a rádiót is. A tűz, és a vele járó – mérgező – füst indokolna sok eddig megmagyarázhatatlannak látszó lépést – mondják a szakértők. Hasonló helyzetben a gép személyzete első sorban a repüléssel, másodsorban a navigálással foglalkozik, a kommunikáció csak harmadlagos tényező, egyszerűen nem volt alkalmuk jelezni, hogy baj van. Indokolt lehetett az éles forduló is. Zaharie kapitány – aki igen gyakorlott, tapasztalt pilóta – láthatta, hogy sem Vietnamba, sem vissza Kuala Lumpurba nem ér már el a géppel, a legközelebbi Boeing 777-esek által használható repteret kereste, ez pedig a malajziai Langkawi szigetén van. Az irányváltással éppen erre fordultak. Az alacsony repülési magasságot két dolog is indokolhatta . Alacsonyan repülve kikerülhetik a zsúfolt légifolyosót, amit Kuala Lumpurtól északra vezet, illetve megpróbálhatják akár a gépet “kiszellőztetni” is – hiszen nagy magasságban a nyomáscsökkenés nagy veszélyt jelent. A mérgező füst, és a nyomáscsökkenés számos más rejtélyes jelenségre is választ adhat. Miért nem használták az utasok a mobiltelefonjaikat? A készülékek – különösen kis magasságon – rá tudnak kapcsolódni az adótornyokra, több példa is volt már arra, hogy légikatasztrófák idején az utasok hazatelefonáltak. Ha maradunk a gépeltérítésnél, akkor vagy a terroristáknak egy árnyékoló szerkezetet kellett volna felvinniük a gépre, amelyik blokkolja a kimenő hívásokat, vagy -ha a személyzet tette – akkor tudatosan kel volna csökkenteni a kabinnyomást. A mérgező füst esetében az utasok még azelőtt megfulladhattak, hogy egyáltalán a telefonhoz nyúltak volna. (A pilótákat valamilyen szinten védi a biztonsági ajtó.) A füst – e szerint az elmélet szerint – még azelőtt végzett a személyzettel is, hogy sikerült volna a leszállás Langkawin. Ez pedig megmagyarázhatná a gép repülésének irányát. Azon a területen ugyanis, amerre az MH370-es járat végül haladt, és ahol végzetét lelte nincs semmi. Sem olyan reptér, ahová egy ekkora gép leszállhatna, sem – ha a terroristatámadás elméletét fenntartjuk – olyan épület, amiben becsapódhatna. Egyáltalán semmi sincs, csak tenger. Ez pedig azt látszik bizonyítani, hogy a gép – akárcsak a Görögországban 2005-ben hegynek csapódott ciprusi utasszállító – szellemgépként irányítás nélkül repült órákon keresztül.
Az is a terror-elmélet ellen szól, hogy valójában semmit sem találtak, ami ezt alátámasztaná. Zaharie kapitány kétségtelenül politikai aktivista volt, és bizonnyal súlyosan felháborodott azon, hogy a maláj ellenzék vezetőjét Anwar Ibrahimot -szerintük koncepciós perben – ismét börtönbe zárták éppen a gép indulásának napján. Az Anwar Ibrahim vezette maláj ellenzék azonban egyáltalán nem szokott merényletekkel még fenyegetőzni sem, pusztán a de facto egypártrendszernek szeretnének véget vetni az országban. A “rejtélyes telefon” sem bizonyít semmit. Kétségtelen volt egy hívás, amit Zaharie kapitány egy olyan számmal bonyolított, amelyet hamis személyivel vásároltak – ez azonban a maláj ellenzékben ismert megoldás, így igyekeznek kijátszani az állami megfigyelést, azt pedig nem titkolt tény, hogy a kapitány kapcsolatban állt ellenzékiekkel. Volt arra is példa – többi is – hogy a pilóták személyes okokból a földnek fordították gépüket – ez azonban nem ad magyarázatot arra, hogy miért repültek még vagy öt órát a semmibe.
Ha meg is találják a gép fekete dobozát, vajmi kétséges, hogy ezekre a kérdésekre pontos választ kapunk. A pilótafülke hangrögzítője csak az utolsó két óra beszélgetéseit rögzíti, a fontos időszak- amikor letértek a pekingi útirányról – már bizonnyal törlődött. Arra pedig, hogy az egész roncsot felhozzák a tenger mélyéről, ami egy esetleges műszaki hibát kimutatna, elég kicsi az esély.