Néhány családtagot hordágyon vittek el a mentők. A repülő 227 utasa közül 154-en kínaiak voltak, a járat Kuala Lumpurból Pekingbe tartott. A rokonok 17 napja őrlődtek kétségek között. Közülük félszázan egy pekingi szállodában összegyűlve várták hétfőn is a híreket a repülő utáni kutatásról.
Az eddigi legbiztosabb információt azután malajziai miniszterelnöke közölte: a műholdas adatok egy új, eddig példátlan módszerrel történt elemzése azt mutatta, hogy a repülőgép az Indiai-óceánba csapódott Ausztráliától nyugatra olyan helyen, amelynek közelében nincs leszállásra szóba jöhető szárazföld, így “minden józan számítás szerint” már nincs remény túlélőkre.
A pekingi szállodában az érintett családtagok zömére hisztérikusan hatott a bejelentés. Egy idős férfit, majd egy középkorú asszonyt hordágyon vittek el a mentők. Akadt, aki dührohamot kapott a sajtó munkatársai miatt. Egy férfi belerúgott egy tévétársaság operatőrébe azt üvöltve, hogy agyonveri, ha nem hagyja abba a filmezést. A biztonsági őröknek kellett közbelépniük.
Mindazonáltal volt, aki higgadtan viselte a gyászhírt. “Elfogadjuk a tragédiát. Ilyen a sors” – mondta Selamat Omar, akiknek 29 éves, repülőmérnök fia utazott a járaton. Bár a műholdadatok új elemzése nagy valószínűséggel választ ad arra, hogy hol járt szerencsétlenül a repülő, továbbra is megválaszolatlan, hogy miért.
Malajzia miniszterelnöke, Najib Razak hétfő éjjeli sajtótájékoztatóján közölte, hogy kedden újabb részletekkel szolgál, de ezek vélhetően nem sorsdöntőek. Közben tovább folyik a kutatás a gép roncsa után, ellenőriznek több olyan tárgyat, amely akár a repülő darabja is lehet.
Mivel a korábban roncsnak vélt objektumok mindegyike vaklármának bizonyult, nagyobb reményt ad kézzelfogható eredményre Chris Budde, az Egyesült Államok flottatisztje bejelentése.
Budde közölte, hogy a térségbe irányítják az amerikai haditengerészetnek azt a berendezését, amely képes megtalálni a tenger mélyén is a repülőgépek fekete dobozát. Ez a műszer hatezer méter mélyről érkező jeleket is képes fogni, ugyanakkor csak lassan lehet vele haladni a felszínen a pontosság végett.
Kérdéses, hogy elég lesz-e a kutatáshoz a jeladó energiatápja adta idő, mivel az átlagosan 30 nap. Ha nem – brit szakértők szerint -, akár évekbe is beletelhet, míg meglelik a roncsot, de az sem kizárt, hogy sohasem találják meg.