A világon sokan nem is hallottak arról, hogy Japánban is készítenek skót whiskyt mindaddig, amíg meg nem nézték Sofia Coppola Lost in Translation című filmjét. Pedig már 1918-ban hozzákezdtek a szorgos japánok ahhoz, hogy lefőzzék a skót whiskyt. Egy japán vegyész, aki a skót felföldön járt, felfigyelt a whiskyre. Otthon Japán legészakibb részén, Hokkaido szigetén kísérletezni kezdett. Ez csaknem száz éve történt.
A Yamazaki évtizedek óta állítja elő saját skót whiskyjét. A legjobb 25 évvel ezelőtt készült.
Vajon miben más ez mint a skót?
Előszöris azért, mert Japánban nem keverik a whiskyt. Skóciában a különböző cégek vegyítík a saját whiskyjüket, Japánban ez tilos. Mindenki csakis a saját italával léphet színre. Japánban jobban ragaszkodnak a hagyományokhoz is: szénfűtéssel melegitenek és nem gőzzel, mint Skóciában. A legnagyobb különbség valószínűleg a hordókban van. A mizunara tölgyfahordók sajátos aromát adnak a japán whiskynek. Az angolszász országok, a whisky fő fogyasztói levett kalappal csodálják a japán mesterek remekműveit. Egyre másra nyitnak a japán whisky bárok az USA-ban és Ausztráliában. Persze ebben nagy szerepe van annak, hogy a Japánban készült skót whisky kuriózum. Olcsónak épp nem mondható: a Yamazaki díjnyertes 25 éves skót whiskyje palackonként 1600 dollárt is megér az aukciókon.