Ekkora teherrel a vállukon az álláskeresők boldogan tanulnak meg új dolgokat, amelyeket beültethetnek az önéletrajzukba az álom munka elnyerése érdekében. Az egyik ilyen dolog pedig nem más, mint hogy kristálytisztán feltüntetik, hogy imádják a példaképnek számító énekesüket.
Első hallásra ez kockázatosnak tűnik. Természetesen számos ember büszkén vállalja a már-már megszállottnak számító hajlamát egy személy iránt, viszont összehasonlítva őket az olyanokkal, akik rajonganak az animékért, vagy videojátékokért, az egyszerű megszállott rajongók már sokkal inkább hozzák a frászt az egyszerű japán emberekre, mint az utóbbiak. Még a vonat, vagy vasút megszállottak is előnyre tehetnek szert a munkavállalás versenyében, mivel azt feltételezik, hogy van egyfajta rajongásuk a mérnöki dolgok iránt.
Sokan vallják viszont, hogy ha már elég idős vagy ahhoz, hogy állást keress, akkor elég idős vagy ahhoz is, hogy magad mögött hagyd a jelmezbe bújt, pózoló énekeseket. Sok szakértő szerint nem csak hibának számít az, ha túl terjengősen, túl sokat beszélünk a hobbijainkról egy állásinterjún, de azt az érzést is kelthetjük az interjúztatóban, hogy a személyiségünk nem fog beleilleni az adott vállalati kultúrába, ezáltal saját magunk alatt vágva a fát.
Ennek ellenére, legalábbis egy zeneipari szakértő vallja, hogy az otaku iránti rajongásuknak köszönhetően az emberek számos előnyre tettek szert a többi álláskeresővel szemben. A Nico Nico News riportja alapján, egy névtelen belsős még azt is állította, hogy „Szeretném, ha az interjúkon nyíltan világossá tennék, hogy otaku rajongók”.
Mi úgy értettük, hogy szerinte érdemes megemlíteni azoknak a csoportoknak a nevét, akiket szeretünk, viszont nem kell feltétlen abban a ruhában, vagy jelmezben megjelennünk, amiben épp az egyik koncertjükön vennénk részt.
De tulajdonképpen mit is tanulhatnak a fiatal álláskeresők a példaképük imádatából, azon kívül, hogy épp mit kell bekiabálniuk az egyik fellépésükön? Egy példát említve: a névtelen zenész szakmabeli azt állítja, hogy nagyon különleges adottságuk van arra, hogyan emeljék meg az eladásokat, még egy lassan növekedő gazdaságban is.
Az egyik oka ennek az, hogy a nagy példaképek és a hozzájuk kötődő ipar – amely rendkívül magas eladásokat tudhat maga mögött – rájött arra, hogyan adják el a rajongóknak ugyanazt az egy lemezt több példányban. Megszokott gyakorlattá vált az a módszer, hogy amennyiben a rajongók megveszik ugyanazt a lemezt az adott alkalommal, cserébe kezet rázhatnak kedvenc együtteseik egyik tagjával, vagy épp összeállhatnak velük egy képre.
Miután a meghirdetett versenynek kisorsolták a győzteseit a használt lemezboltokat ellepik a bálványok lemezei és bár ekkorra a kiadó már rég elérte a kitűzött eladások számát, ilyenkor szintén eladhatja az extra példányait, amiért a rajongók sokkal nagyobb összeget is képesek kifizetni.
Tisztán marketing szempontból ez egy elég szellemes, jól kitalált rendszer. Ilyen szempontból a megszállott rajongók, valószínűleg sokkal jobban látják a lehetőségeket ilyen taktikákra, bár nem vagyunk benne biztosak, hogy ez serkentené a saját fejlődésüket.
A második dolog, ami az otaku bálványt sokkal alkalmazhatóbbá teszi, az a jártassága a modern információközlésben és a termék elültetése a közönség tudatában. A zenei fő-fő a rajongókat írja le ebben a területben a legnagyobb élenjáróknak, kiemelve, hogy hogyan keresik a Twitteren a legújabb híreket a kedvenc együtteseikről és azok eseményeikről, mint például az ingyen lemezhez jutás lehetősége.
Bár ezek nagyszerű együttes-építő stratégiák, abban nem vagyunk biztosak, hogy a fogyasztóként eltöltött évek ugyanazt a sikert fogják visszaadni a gyakorlat során. Példaként említve, mi ugyanúgy élvezünk egy hideg sört, mint mások, ez viszont még nem fog minket azzal felruházni, hogy sörfőzdét nyissunk.
A legironikusabb elmélet azonban az, hogy az otaku bálványozásban rejtett és nagyon erős társadalmi, vagy kapcsolatteremtő készség lappang. A népszerű megjelenést levetve ugyanis a legtöbb rajongóval még a szemkontaktus is olyan ritkának számít, mint az ufókkal való kapcsolatfelvétel.
Azonban a szakértő még mindig kiemeli a kezet rázós eseményeket, ahol a rajongók találkozhatnak bálványukkal és egymással is ismerkedhetnek. Nem titok, hogy az otaku rajongók romantikus érzelmeket is táplálnak énekesük iránt. Sokak számára a kézfogás a bálvánnyal egy ritka 0,00000001%-os esély a személyes kapcsolat kialakítására, amit nem fognak veszni hagyni.
Míg sokan nevetségesen szélsőséges dolgokba eshetnek, addig az, hogy a legtöbben kimennek azért, hogy valami emlékezeteset vigyenek végre, akár hasznára is válhat egy állásinterjú során. Bár a legnagyobb cégek évente több száz jelentkezővel készítenek interjút, ennek ellenére a toborzók arról panaszkodnak, hogy nem tudnak különbséget tenni a jelentkezők között, mert túl „egyformák”.
Ettől eltekintve lehetséges, hogy a jelöltet épp azért fogják visszahívni az interjú következő fordulójára, mert az interjúztatóban megragadt az, hogy „Ő az aki rajong a kedvencéért”.