Szingapúr gazdag és sikeres, rendőrsége ügyel a rendre, a gazdasági mutatók mind kedvezőek. Az egymást mérsékelten kedvelő kínai, indiai és maláj lakosság is békében él egymással. Szingapúr a globális tőke kedvence, az ázsiai pénzvilág egyik központja. A világ egyik legdrágább városa: a luxusingatlanok ára a csillagokban. Oly sok vastag pénztárcájú menedzser kíván Szingapúrban dolgozni, hogy az árak egyre mennek felfelé.
De akkor mégis miért ez a nagy boldogtalanság? Mert csak a pénz számít.
Ha valaki rosszul lesz az utcán, akkor nem számíthat senkire, ugyanis mindenki csakis magával, illetve a családjával törődik, mindenki más közömbös, vagy még inkább vetélytárs a munkaerő piacon. A munkanélküliség ugyan alacsony, de a jó állás Szingapúrban is kevés. Késhegyig menő harc folyik egy-egy jó állásért. A karrier érdekében szinte minden eszköz megengedett. Ilyen környezetben a gyerekeket nem nevelik szolidaritásra. Nem úgy, mint például Bangladesben, ahol szinte mindeki a szegénységi küszöb alatt él, de annál nagyobb a szolidaritás. Mindenki tudja: ő is bajba kerülhet és akkor csakis a szolidaritásra számíthat. Szingapúrban viszont mindenki magának él. A sikerért mindent feláldoznak. Így miközben Szingapúr a gazdasági csoda országa, egyben a végtelenül pesszimista polgárok hona is, ahova mégis milliók akarnak bevándorolni.