Tokióban nagyszabású kiállítással ünneplik a kapcsolatfelvételt, mely persze nem volt épp egyszerű. A szamuráj vezette japán küldöttségnek minden erejére és kitartására szüksége volt, hogy eljusson Európába. Először hajóval Új-Spanyolországba mentek, így hívták akkor Mexikót, melynek Kalifornia a része volt. Valahol Los Angeles táján köthettek ki, majd gyalogosan átszelték Mexikót. Veracruzból aztán Havannába hajóztak, így érték el Spanyolországot, ahol a szorgos szamuráj felvette a kereszténységet.
Nem véletlenül: a delegáció célja az volt, hogy engedélyt szerezzen a spanyol királytól arra, hogy Japán kereskedelmi szerződést köthessen Új-Spanyolországgal, vagyis Mexikóval. III. Fülöp spanyol király azonban úgy értesült, hogy Japánban üldözik a keresztényeket, és a szamuráj megtérése csak színlelés. Ezért nem is teljesítette Japán kérését. A delegáció ettől függetlenül folytatta az útját Rómába. A Vatikánban ünnepélyesen fogadták ugyan a japán delegációt, de misszionáriusok küldésével nem nagyon serénykedtek, mert ők is hallottak arról, hogy Tokugava Iejasu sógun, Japán igazi ura, nem épp barátja a kereszténységnek. A delegáció tehát kudarcot vallott, ám szép festmények készültek a daliás szamuráj küldöttről, aki elhozta a távoli Japán hírét a Vatikánba, amely 400 évvel ezelőtt egyértelműen a keresztény világ középpontja volt.