A teljesen tét nélküli voksoláson egyébként a hivatalos adatok szerint Kim Dzsong Un a szent helyként tisztelt Pektu-hegyet is magában foglaló 111. körzetben a szavazatok 100 százalékát kapta meg.
Húga, a vélhetően 26 éves Kim Jo Dzsong az állami média beszámolói szerint testvére és más magas rangú politikai és katonai vezetők társaságában adta le a voksát, ami azonnal találgatásokra adott okot jelenlegi és jövőbeli szerepével kapcsolatban.
Bár Kim Jo Dzsong már korábban is látható volt már az állami televízió képein – először 2011-ben apja temetésén, azóta pedig néha nagybátyja mellett egy-egy rendezvényen -, most először nevezték meg és utaltak rá mint magas rangú tisztviselőre egy híradásban, bár posztját nem közölték.
An Csan Il, a szöuli Észak-Korea Tanulmányok Nemzetközi Intézetének vezetője szerint ez azt jelzi, hogy Kim Dzsong Un és Kim Jo Dzsong hasonló rendszerben tervezik irányítani az országot, mint a dinasztia második generációja. Apjuk, a néhai Kim Dzsong Il mögött ugyanis szintén húga, a négycsillagos tábornoki rangra emelt Kim Kjong Huj volt a phenjani rezsim egyik legfontosabb vezetője.
Kim Kjong Huj minden bizonnyal fontos szerepet játszott abban, hogy Kim Dzsong Il halála után a Kim-dinasztia harmadik generációja lépett “trónra”. Ugyanakkor mára úgy tűnik, kegyvesztetté vált, miután férjét, a rezsim második legerősebb emberének tartott Dzsang Szong Teket Kim Dzsong Un tavaly decemberben kivégeztette.
A bezárkózó diktatúrát annak megalapítása óta, több mint hat évtizede a Kim család vezeti, és a família tagjait bizarr személyi kultusz övezi Észak-Koreában.
Kim Dzsong Un megválasztásán kívül még nem számolt be a szavazás eredményeiről az észak-koreai média. Az nem kétséges, hogy a rezsim által jelölt mind a 687 képviselőt megválasztották – minden körzetben csak egy jelöltre lehetett voksolni, a részvétel pedig kötelező volt -, mindazonáltal a jelöltek kiléte megfigyelők szerint árulkodhat a hatalmi eliten belüli erőviszonyok esetleges változásáról.
Emellett a hatóságok számára a voksolás az egyik legfőbb eszköz a lakosság ellenőrzésére, mintegy mellékesen népszámlálás lebonyolítására és a helyi szervek mobilizálási képességeinek tesztelésére.