Danielle Demetriou élményei következnek egy Izakaya étteremben tett látogatásáról:
Egy Izakaya láncnál boldogan és gördülékenyen találkozhat a gyermek előtti –és utáni világ: ez a Monteroza. Az étteremlánc átíveli az egész Japán szigetcsoportot (már több mint 2000 helység, különböző nevekkel, mint az Uotami, Sennen no Utage, Shirokiya és a Yamauchi Nojo), és öt éve megtette azt az innovatív lépést, hogy vendéglátó egységeiben speciális „gyermek tereket” hozzon létre. Több mint 350 ilyen helységük van szerte az országban: mindegyik egyedi tervezésű, gyermek –és bababarát, így lehetségessé vált, hogy az egész család élvezhesse az Izakaya élményt.
Kíváncsiak voltunk, hogy működhet e a világon úgy egy pörgős Izakaya, hogy kielégíthassük egy egy éves kislány igényeit is – úgy döntöttük, megpróbáljuk.
Egy havas vasárnap találkoztunk a kisgyermekes barátainkkal és egy éves kislányukkal egy kora délutáni, 5 órai vacsorára. Az Izakaya egy névtelen fekete házban volt, nem messze a pályaudvartól. Ahogy kinyílt a lift az ötödik emeleten, átléptük a fényes és klasszikus, bár kissé kopott fa izakaya bejáratát.
A rockzene ellenére a személyzet kórusban köszöntött minket, és utasítottak, hogy cipőinket helyezzük a fából készült szekrényekbe.
Eddig tipikus Izakaya. Eközben barátaink két rohangáló kisgyermekét kérik, hogy vegyék le a cipőjüket, és legyenek kedvesek ne húzzák ki az összes szekrénykulcsot a helyükről- eközben a személyzetnek szeme se rebben. Türelmesen segítenek, a babakocsit a sarokban helyezhetjük el. Végül (kétségkívül belül megkönnyebbült sóhajjal) elvezetnek minket a gyermekes helységbe.
Ahogy az apró lábnyom matricákat követjük a padlón, átvándorolunk a „felnőttek területén” – sorokban állnak a boxok fa asztalokkal az ablaktalan térben. De ahogy az ajtó kinyílik, a gyermekek szája tátva marad: a különteremben a falon óriási szivárvány, hatalmas kosarak tele játékokkal, építőkockák, és még játék konyha is van! A főfalon egy hatalmas sárga kacsa, míg egy másik falon sorakoznak a TV képernyők: választható műsorokkal, karaoke – és gyermekprogramok seregével. A hab a tortán (legalábbis az én lányom számára) a mini Anpanman csúszda volt.
Eközben a szülők boldogan foglalják el helyüket a szoba jobb oldalán, amely igazán ismerős lehet: hosszú asztal süllyesztett székekkel, és a hatalmas menü gomb, amely összehívja a személyzetet, hogy leadhassák bőséges rendelésüket.
És kezdődik a móka: a következő néhány órában a szülők kiélvezik a baráti összejövetelt, míg a gyermekek elégedetten játszanak a nagy halomnyi játékok között: megállás csak pár falat erejéig a gyermekmenüből, ami sült dolgokat, és természetesen curryt tartalmaz.
A felnőttek eközben sört isznak és megosztják egymással az ételeiket –ami főleg csirke, és az, ami minden izakayát összeköt: az uborka és miso dip – és befejezhetik beszélgetéseiket, melyeket még szülővé válásuk előtt kezdtek -de a gyermek születése után megfelelő találkozóhely hiányában – nem tudtak befejezni.
Mi a legjobb az egészben? Eltekintve attól a ténytől, hogy korán volt, hogy a játékok néha hangos dallamokat játszottak, miközben az izgatott kisgyermekek a párnázott falnak ugráltak, igazán hűen adta vissza a gyermekek születése előtti, hamisíthatatlan Izakaya élményt.