Indiai lánnyal beszélgettem az erőszakról

Valentin napján volt szerencsém Budapesten beszélgetni egy indiai, egyetemista lánnyal, aki mellesleg a Nehru Egyetem Szexuális zaklatásokat kezelő csoportjának volt önkéntese. Bár még nem tudta, hogy interjút szeretnék vele készíteni, így kezdte:
– Európában az tetszik a legjobban, hogy szabadon sétálhatok az utcán.
– Miért, Indiában nem?
– Ó elvben, otthon is lehet, csak nem szoktunk, mert nem biztonságos. Nincsenek őrök, hiányos a közvilágítás, hamar zár a tömegközlekedés.
– Ez csak a nőket érinti?
– Nem feltétlenül, de egy nőnek még a barátjával sem ajánlatos este az utcán kószálnia.
– Ennyire rossz nőnek lenni Indiában?
– Ez nem rossz, vagy jó, inkább bonyolult. Az indiai törvények alapján férfi és nő egyenlő, a szokások – vallási és családi – alapján, nem. Nagyon patriarchális és konzervatív a társadalmunk. Minden vagyon a férfi kezében van, emiatt sokak szemében kevesebbet ér a nő, mint a férfi. Bár törvény tiltja, sokan képesek emiatt megölni a lány magzatot. De ha már megszületett, előfordul, hogy kevesebbet adnak enni a lány gyermeknek, mint a fiúnak. Számtalan módon meg tudják alázni a nőket.
– Gondolom, ezek egyike a szexuális erőszak.
– Sajnos, igen. Indiában a nők nagy részét ismerőseik, családtagjaik erőszakolják meg. Hogy ez mennyit is jelent, nem tudjuk. Nincsenek pontos adataink a családon belüli erőszakról, mondván magánügy.
– Hogyan viszonyulnak az áldozatokhoz?
– Akit megerőszakoltak, elítélik és megbélyegzik. Szégyennek számít és leginkább az áldozatot hibáztatják.
– Senki nem segít?
– Nagyon kevés támogatást kaphatnak az áldozatok, legyen szó egészségügyi, pszichológiai, vagy jogi segítségről. Ráadásul ez már a rendőrségen elkezdődik. Ha alacsonyabb kasztból jön a szerencsétlen nő, előfordulhat, hogy a bejelentését nem is regisztrálják a hatóságok.
– Szóval nemcsak a családi berendezkedés, de a kasztrendszer is befolyásolja az indiai nők helyzetét?
– Igen. Ha csak a megerőszakolásokról beszélünk, elmondhatjuk, az áldozatok 80 százaléka alacsonyabb kasztból való.
– Mi az oka a csoportos erőszaknak?
– Ha a már két említett ok, a kasztrendszer és a patrirchalizmus találkozik, óhatatlanul következik a csoportos erőszak. Ugyanakkor a gazdaság is szerepet játszik. Az indiai gazdaság fellendülésekor keletkezett illúziók mostanra szertefoszlottak. Ezzel egy időben, lassan ugyan, de zajlik a nők emancipálódása. Ennek következtében nehezebben jutnak munkához a férfiak. Ráadásul a konzervatív, mindent uraló család a férfiakra is hatalmas nyomást gyakorol. Az ilyen sok oldalról frusztrált férfiak csoportokba verődve ki máson, mint egy gyönge, szegény, alacsony kasztból való nőn próbálnak erőt és hatalmat mutatni.
– A gazdagokra ez nem jellemző?
– Dehogy nem. Ha gazdag vagy, azt erőszakolsz meg, akit akarsz. És a jól képzett, tehetősebb nők sincsenek biztonságban. Ha egy ilyen nőt megerőszakolnak, azzal vádolják, nem viselkedett megfelelően. Miért használt mobiltelefont, miért viselt farmert?
– Ebben a soktényezős, nőket és férfiakat egyaránt nyomasztó rendszerben hol vannak a szelepek?
– Indiában nagyon erősek a női mozgalmak, amelyek munkáért, oktatásért, a jogi reformokért harcolnak. Többek között azért is, hogy a házassági erőszak ne maradjon magánügy. Az állam állandóan azt hangsúlyozza, ne féljetek, mi megvédünk titeket. Amire a női mozgalmak azt mondják, mi nem védelmet, hanem egyenlőséget akarunk.
– De ha ennyire aktívak a női mozgalmak, hogy lehet ennyire sok az erőszak?
– Ez egy hosszú folyamat. Ráadásul nálunk még mindig elég sok nő (körülbelül 50 százalék) nem tud írni-olvasni. És, mint mondtam, nagyon-nagyon konzervatív társadalom a miénk. Ezek miatt legalább két generáció, míg bekövetkezik a tényleges változás.