Az Egyesült Államok ismét bejelentette, hogy újabb fegyverszállítmányban küld a szíriai “mérsékelt ellenzék” fegyveres alakulatainak. Washington és szövetségesei az iszlamista radikálisok iraki és szíriai harci sikerei után döntöttek úgy, hogy felgyorsítják a fegyver- és lőszerszállítmányokat néhány Észak-Szíriában harcoló Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) egységnek. A vereségek sorozatát elszenvedett, dezertálás és belharcok által sújtott FSA a homszi csata, valamint az Iszlám Állam Irakban és Levantéban nevű terrorista csoport kelet-szíriai támadása után gyakorlatilag Észak-Szíriába vetette be magát és Aleppót tette meg “utolsó helyőrségül.”
A két fronton harcoló Szabad Szíriai Hadsereg rosszul fizetett és felszerelt fegyveresei már polgári foglalkozás után néznek, leteszik a fegyvert, külföldre szöknek, sőt tömegével állnak át az iszlamista csoportok oldalára, akik legalább megfizetik a “szolgálataikat.” Sőt olyan helyszíni beszámolók is napvilágot láttak, hogy az FSA fegyveresei és az iszlám dzsihadisták között aktív “fegyvercsere program” vette kezdetét. Ez azt jelenti, hogy eladják a saját és a FSA raktáraiban tárolt fegyvereket a militánsoknak, cserébe azoktól védettséget kapnak és nem bántják sem a katonát, vagy annak családját.
Barack Obama még tavaly hagyta jóvá, hogy titkos támogatási program keretében az Egyesült Államok, valamint annak európai és Perzsa-öböl menti arab szövetségesei fegyvert, muníciót és pénzeszközöket juttatnak át a török és a jordániai határon. Az utóbbi hónapokban felgyorsult egy másik, nyíltan vállalt program végrehajtása is, amely a „halált nem okozó eszközökkel”történő ellátására irányul. Azonban közbeszólt a katari-szaúdi viszály. Szaúd-Arábia és Katar összeveszett egymással és megszüntetett mindennemű támogatást, ezért a nyugati országoknak sokkal nehezebb megvalósítani a fegyverszállítmányokat. Sőt, állítólag Rijád áll a mostani szíriai emigráns kormány megbuktatásának a hátterében is: a szaúdi vezetés szerint túl nagy volt a betiltott Muszlim Testvériség befolyása a kormányban, ezért buknia kellett.
Továbbá az amerikai belpolitika és közvélemény sem rajong már túlságosan a “szíriai ellenzék” felfegyverzéséért. Főleg azután, hogy felrobbantotta magát az első amerikai dzsihádista, valamint amerikai állampolgárokat tartóztattak le, akik éppen készültek kimenni Szíriába, hogy állításuk szerint, harcoljanak “az istentelen Bassz Párt, a gyaur keresztények és az eretnek alaviták ellen.” Ezért hiába hirdette meg Barack Obama júniusban az 500 millió dolláros támogatást, amely arról szól, hogy az FSA-t a szélesebb körű amerikai terrorelhárítási stratégia keretében képezzék ki és fegyverezzék fel, nem biztos, hogy elfogadja a Kongresszus. Vagy ha igen, akkor is csak jövőre történne ez meg, de akkor már az sem biztos, hogy az FSA még létezni fog.
És végül a legnagyobb probléma az FSA felfegyverzésével kapcsolatban: a nekik szállított fegyverek előbb-utóbb az iszlamisták soraiban bukkannak fel. Ugyanis az FSA képtelen „megtartani a fegyvereket”, ami azt jelenti, hogy gyakran eldobják a fegyvereiket, vagy épp hátrahagyják a felszerelést, ha az iszlamista militánsok előretörnek. Ez történt például az amerikai gyártmányú, TOW típusú, irányítható páncéloselhárító vagy a FN-9 légvédelmi rakétákkal is, amelyet hiába az FSA-nak küldtek az al-Nuszra Front és az ISIL harcosainak a kezébe került.