14,8 millió vonos (kb 3,1 millió forint) éves jövedelemmel kell rendelkeznie annak a külföldi menyasszonynak, aki Dél-Koreában akarja kimondani a boldogító igent. A másik feltétel: koreai nyelvtudás. Miért ez a szigorítás? Mert ugrásszerűen megnőtt az import menyasszonyok száma Dél Koreában. 2000-ben még csak a házasságok 3,5 %-a volt ilyen, de 2005-ben már a 13,5%-a. Azóta egy picit csökkent, de a kormány így is magasnak tartja. Vidéken a koreai lányok nem szívesen választanak párt, mert mindenki a városban szeretne élni vagy épp külföldön. Volt olyan tartomány tavaly, ahol a parasztgazdák csaknem fele külföldi menyasszonyt vezetett az oltár elé. Ennek akar véget vetni a kormány a szigorításokkal hiszen a menyasszonyok többsége a szegény ázsiai országokból érkezett. Egy vietnami, vagy fülöp-szigeteki lánynak a gazdag Korea maga az álom. A koreai férfiak pedig szívesen áldoznak akár jelentősebb összegeket is az on-line leánykereskedőknek, hogy elhozzák nekik álmaik asszonyát. A lányok aztán vagy tényleg megmaradnak a házasságban, vagy, ami szintén nem ritka, csak névlegesen maradnak uruk mellett, és illegálisan munkát vállalnak – például az egyre bővülő koreai szexiparban.
Kiskapu nincs? De van: ha van közös nyelve az ifjú párnak, akkor összekelhetnek, még akkor is ha az a nyelv nem a koreai. A másik lehetőség: ha már gyermeke van az ifjú párnak, akkor nincs akadálya a házasságnak.