Technikai vívmányok és kifinomult management nélkül működik már több mint száz éve a legsikeresebb ételkihordó üzlet Mumbaiban. A Dabbawala rendszerről a Harvard Egyetem és Károly herceg is lelkesen érdeklődik, sőt már filmet is készítettek róla, amelyet vasárnap ingyen vetít az Indiai Kulturális Központ.
Percy Sledge óta tudjuk, mi mindent tesz meg egy férfi, amikor szeret egy nőt. Azt meg még régebbről tudjuk, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Amikor Mumbaiban találkozott a két szál, létrejött a Dabbawala szolgáltatás. A történet 1885-ben kezdődött. Egy bankár nagyon szerette a feleségét, munkája azonban annyira messze szólította otthonuktól, hogy délben nem tudott haza menni, hogy elfogyassza a finom ebédet. A gyötrődést egy ember felfogadásával oldotta meg, aki minden nap elvitte neki a becsomagolt ételt a munkahelyére. Az ötletet mások is átvették, mígnem megérkezett Mahadev Haji Bache. A Pune-ból való földműves megragadta a lehetőséget és ételkiszállító üzletbe kezdett.
A napjainkban is hatékonyan működő rendszer alapja a „dabba” elnevezésű ételhordó, amit minden reggel kilenckor vesznek át a háziasszonytól. Ekkor kezdődik meg a fehér ruhás, Gandhi sapkás dabbawala-k (ételszállítók) versenyfutása az idővel. Az ételnek ugyanis legkésőbb 12:30-ra a megrendelő asztalán kell lennie. Jöhet monszun, áradás, lázadás, vagy támadás naponta 5000 ételszállító, körülbelül 200.000 fémdobozt rak le az étkezők elé, amely onnan délután kerül vissza a feladóhoz. A rendszer több szempontból is csodálatraméltó.
Az első, a közlekedés. Ázsia legnépesebb városában rengeteg autó van az utakon, 2008-as adatok szerint 1.02 millió. Egyrészt a lakosság nagy száma, másrészt a közelben termelő autóipari vállalatok miatt, amelyek nem kevés adóbevételt jelentenek a városnak. A 13 milliós Mumbaiban hatalmas dugók alakulnak emiatt. A dabbawala nem kockáztathat időveszteséget egy esetleges dugóban, így nem marad más, mint a bicikli és a vonat. A kerékpárt rövidtávon használják, majd több tucat ételest fakeretekbe gyűjtenek össze, amelyeket vonaton szállítanak tovább. A számtalan autó ellenére rengetegen használják a vasutat Mumbaiban. Az ajtó nélküli, izzadt vagonokban nagyon sokan zsúfolódnak össze, akik közül akár 3500-an is halálos balesetet szenvednek évente. Hogy ennek ellenére, mennyivel kockázatosabb lenne az autós megoldás, azt egy brit kísérlet bizonyítja. Hárman kocsival próbálták meg ugyanazt, amit a dabbawalák tesznek, a végeredmény azonban számtalan, útközben elgurult doboz és kiborult ebéd lett.
Hogyhogy nem cserélődnek össze a dobozok a tömegközlekedés viszontagságai között? Nem, nem, szó sincs telefonos összeköttetésről, vonalkódról, vagy számítógépes rendszerről. Nem is nagyon lehetne, hiszen a dabbawalak nagy része analfabéta. A választ a másik csodálatraméltó dolog, a kódrendszer adja meg. Minden ételhordó tetejére színes jelzések vannak festve. A kód hat összetevőből áll: a kiindulási, illetve érkezési utca, valamint vasútállomás, az úti cél épületének és emeletének számaiból. A Forbes magazin egy 1998-ban publikált cikke szerint 8 millió kiszállított dobozra mindössze egyetlen hiba jut.
A cikk hatására nagy figyelem hárult a Dabbawala rendszerre. A BBC dokumentumfilmet készített róla, Károly herceg pedig meglátogatta őket 2003-as indiai útja során. Ezek után semmilyen reklámra nincs szükségük és nem is használnak. Ha valaki a Dabbawala-val szeretne kiszállítani, keres valakit, aki kapcsolatban áll velük és megegyeznek. A gyakorlatilag, kizárólag humán erőforráson alapuló modellről a Harvard Business School tanulmányt írt. A milliárdos brit üzletember, Richard Branson pedig végigdolgozott velük egy napot. Hogy mi történik, ha hibáznak? Leginkább semmi, vagy sorsok fordulhatnak meg. Nézzék meg az Ezerízű szerelem című filmet vasárnap (02.16.) 18:00-tól az Indiai Kulturális Központban!