Bangladesben készülnek azok a divatos ruhaneműk, amelyeket méregdrágán árusítanak szerte a világon. Az ország a világ második legnagyobb ruha exportőre Kína után. Ruhaiparának éves teljesítménye 13 milliárd font (1 font=370 Ft). Ennek ellenére azonban kicsit sem foglalkoznak a munkásokkal. A nehéz körülmények között végzett munkáért nevetségesen alacsony béreket fizetnek és a biztonságra ügyet sem vetnek.
“Dolgoznunk kell, hogy ehessünk!”- magyarázta el az alaphelyzetet egy lány, akinek fiatalkora ellenére 11 órát kell a gyárban robotolnia. Nem ritka, hogy 13 éves lányokat is ilyen rabszolgamunkára fognak. Elvben a 18 év alatti munkások csak öt órát dolgozhatnak naponta, de ezt senki sem veszi komolyan, sőt a szabadnap nélküli 89 órás munkahét sem ritka. A vonakodó nőket veréssel, illetve elbocsátással fenyegetik. A verseny azonban így is nagy a munkahelyekért, hiszen a koldusszegény országban nem könnyű állást találni.
Miután tavaly összeomlott a Rana Pláza és 1130 ember meghalt, valamint több ezren megsérültek, 1500 gyárban végeztek felmérést. Akkor a tulajdonosok és a kormány megígérte, jobban odafigyelnek a munkakörülményekre.
Bár a katasztrófát követően volt béremelés a bangladesi gyárakban, de a havi kereset így sem éri el a 100 dollárt. A nyugati cégeknek hatalmas profitjuk ellenére nemigen akarnak sem magasabb béreket fizetni, sem többet költeni a munkahelyek biztonságára. Az ITV dokumentumfilmje szerint, ha tűz ütne ki a ruhagyárakban, akkor biztosan újra katasztrófa következne be, mert a menekülő utak gyakran el vannak zárva.