Nido Tania barátai, év folyamtársai szerint csendes visszahúzódó fiú volt, nem olyan, aki bármilyen verekedésben is szívesen venne részt. Jó családból származott, apja Arunchal Pradesh szövetségi állam törvényhozásában a Kongresszus Párt képviselője, a helyi kormányban államtitkári rangot visel. A fiú a fővárosban egy magánegyetemen volt első éves közgazdászhallgató. A Lajpat Nagar-i piacon történt az eset, Delhi központjától nem messze. A szemtanúk elbeszélése szerint a boltosok előbb a fiú hajviseletére, majd “északkeleti” kinézetére tettek hangos megjegyzéseket, amikor pedig ő megpróbálta leállítani őket, azok botokkal verték meg. A kiérkező rendőrök szedték csak le a megvadult boltosokat a fiúról, akit barátai hazakísértek a kollégiumba. Lefeküdt pihenni, de nem ébredt fel többet. Az első orvosi vizsgálatok szerint a belső vérzésekbe halt bele.
Társai szerint, akik szintén India északkeleti államaiból érkeztek, a fővárosban folyamatosan érezhető velük szemben a rasszista előítélet. Az nyolc északkeleti államot India többi részétől szinte teljesen elválasztja Banglades. Az északkeleti rész lakói nyelvileg, etnikailag is mások, mint az ország többsége. Nem indoárja vagy dravida származékok, hanem kelet-ázsiaiak, arcra, kinézetre délkelet-ázsiai lakóihoz állnak közelebb. Az indiai közvélekedés szerint elmaradottabbak, butábbak, mint az indiai átlag. Gyanús törzsi praktikákat kapcsolnak hozzájuk. Ninong Ering kisebbségügyi miniszter – aki maga is erről a területről származik – is megerősítette, naponta kapnak jelzéseket, hogy Delhiben egyre erősebb a faji előítélet, és mindennaposak a zaklatások. Rendszeresen beszólnak a “csinkiknek” (északkeletieknek), és még a jobbik eset, ha csak azt kérdezik tőlük, hogy milyen országból is jöttek. A miniszter sajnálkozva jegyezte meg, hogy ezután igazán ne csodálkozzanak, ha ők néha nem érzik magukat otthon Indiában, és hogy ez a fajta rasszizmus csak erősíti a szeparatista hajlamokat a központtól távol eső amúgy is szegény, magukat elfeledettnek érző régiókban.
Nem ez az első eset, hogy az utóbbi időben kiemelten jelenik meg a rasszizmus témája az indiai sajtóban. A napokban Delhi szövetségi állam új belügyminisztere tartott éjszakai razziát a város külkerületeiben. Sokak szerint a raktaütés célpontjai kifejezetten az ott élő feketék voltak, akiket a közvélemény általában prostituáltnak, kábítószer-terjesztőnek tart. Ők is rendszeresen számolnak be zaklatásokról, rasszista támadásokról.
Ez lehet gyors egymásutánban a harmadik olyan gyilkossági ügy, amelyik fényt derít az indiai társadalom előítéleteire, komoly fejlődési problémáira. 2012 decemberében egy 23 éves orvostanhallgatót erőszakoltak meg, majd öltek meg Delhiben. Az azóta emblematikussá vált ügy a nők elleni támadásokra, a szinte mindennapos csoportos nemi erőszakra hívta fel a társadalom figyelmét. 2013 novemberében egy parlamenti képviselő felesége kínozta halálra szolgálóját. (Az ügy pikantériája, hogy férje éppen azt a pártot képviselte a parlamentben, amelyik elvben a legszegényebbek érdekeit képviseli. ) Az ügy az egész országot rádöbbentette, hogy milyen súlyosak továbbra is a társadalmi előítéletek a szegényekkel, kiszolgáltatottakkal szemben, mennyire együttérzés-nélküli az indiai társadalom . A sajtóvisszhangokból úgy tűnik e harmadik gyilkosság az eddig rejtve maradó, ki nem beszélt indiai rasszizmust tárja az ország, világ elé.