Mumbaiban – bár akkor még Bombaynek hívták, és Brit India gyöngyszeme volt – indult meg az első elővárosi vasúti rendszer Indiában még 1867-ben. A rendszer máig működik 465 kilométeren szállítja az elővárosokból India gazdasági fővárosába az ingázókat. Ez a világ második legnagyobb tömeget szállító elővárosi hálózata – évente több, mint két és fél milliárd (!) utast szállít. A zsúfoltság hatalmas, és, ahogy az indiai nagyvasúti rendszereken is általában, a szerelvények, biztosítóberendezések és a pálya is elhasználódott. A belváros pedig egyelőre teljesen nélkülözi a modern tömegközlekedési rendszert – a z áramló embertömeget a buszoknak és taxiknak kell elszállítaniuk. Mumbai ezzel India utolsó nagyvárosa volt, ahol még nem indult meg a kötöttpályás fejlesztés.
Hosszú tervezés után 2009-ben döntöttek végül amellett, hogy részint emelt pályás egysínű vasúttal oldanák meg a tömegközlekedési gondokat. (Magasvasúti rendszer Chennaiban van még Indiában, de ott rendes nagyvasúti pályán futnak a szerelvények, amelyet a Sourhern Railway, a helyi nagyvasúti szoláltató üzemeltet.) Az építést egy svéd cég (Larsen and Toubro) végezte, a rendszert a maláj Scomi szolgáltatta, ők gyártják a szerelvényeket is. A monorail rendszer annyira új és ismeretlen eddig Indiában, hogy a helyi vasúti hatóság nem is vállalta az engedélyezést, ahhoz szingapúri és hongkongi szakértőket hívtak.
Ahogy ilyen projekteknél már csak lenni szokott, meglehetősen sok volt a csúszás. Az első szakasz átadását már 2012-re tervezték, de végül a teszteket is csak 2013-ban kezdték meg. A jelenlegi 8,9 kilométeres szakaszon előbb negyedóránként követik majd egymást a szerelvények, ezt azonban – a helyi főminiszter megnyitón elmondott szavai szerint – hamarosan négyperces járatsűrűségre szeretnék emelni. A négykocsis szerelvények 2300 utast tudnak szállítani. Az eddigi 40 perces út az új monoraillel 21 percre rövidül a két végállomás között, és a zajszennyezése is kisebb lesz, mint az eddigi buszoknak. A teljes hálózat hossza 2031-ben eléri majd a 135 kilométert – és ekkor már hat illetve nyolckocsis szerelvényekkel számolnak. A következő szakaszra azonban jó sokat kell várni – 2019-re tervezik a megnyitását.
A monorailt a városüzemeltetési társaság (MMDA) üzemelteti, és közpénzből kívánják fejleszteni is. A tejes költség – a jelenlegi tervek szerint – eléri a 203 milliárd rúpiát, azaz mai áron számolva a 750 milliárd forintot, ennek eddig kb egy tizedét költötték el. A jegyárak – európai viszonylatban – nevetségesen alacsonyak: szakasztól függően 18-40 forintba kerül a jegy, a helyi utasok viszont még ezt is soknak fogják érezni.
A magasvasút persze önmagában nem oldja meg a metropolisz közlekedési gondjait. Még ez évben várható az első metróvonal átadása is. A négyvonalas hálózat 2021-re lesz majd teljes, ekkor hossza eléri majd a 8 kilométert. India sokáig nagyon le volt maradva Ázsia többi részétől a közösségi közlekedés fejlesztésében. Bár Calcuttáűban az első metróvonalat 1984-ben már átadták, a következőre, a delhi metró első szakaszára 2006-ig kellett várni. Azóta viszont, ahogy az ország gazdasági helyzete is javul egyre több városban épülnek földalatti vagy magasvasutak, illetve BRT rendszerek.