1999 Karácsonyán érkezett volna Michel Blanc Baqlira. Poggyászában a vámosok azonban – a búvárfelszerelésben – hasist találtak. Ő állította, és azóta is állítja, nem tudott arról, hogy mi van a palackokban – egy barátja bízta rá, hogy vigye el Indonéziába. Ő pedig ártatlan. Ezt enyhítő körülményként vették figyelembe, így végül nem ítélték halálra – pedig alapértelmezetten az jár a kábítószercsempészeknek. 20 évre ítélték, bár állítja, sokszor érezte úgy, egy indonéz börtönben a húsz év felér a halállal.
Azt, hogy most mégis “alig” 14 év után szabadul édesanyjának köszönheti, aki egy pillanatig sem kételkedett fia ártatlanságában. Franciaországból Indonéziába költözött, és fia szabadulásáért küzdött. Levelekkel bombázta a francia államfőt éppúgy mint az indonéz elnököt. A hosszas küzdelemnek most meglett az eredménye: fia kiszabadult. Indonéziában nagyon szigorúak a drogcsempészésre vonatkozó törvények. A külföldieknek eddig sosem harmadolták a büntetését – míg az indonéz állampolgárok esetében ez általános. Erre hivatkozott Mme Blanc, és ezt vette figyelembe végül méltányossági alapon az indonéz kormány is. Ez reményt adhat egy ausztrál kábítószercsempésznek, aki ugyancsak Bali szigetén bukott meg 4,1 kg marihuánával. Ő húsz év börtönt kapott, és ebből Indonézia elnöke ötöt már elengedett.