Yeonam Park Ji-won regényét, a ” Yangbanjeon”-t ezidáig különböző feldolgozásban láthatták a nézők, de a Jeongseon Arirang Színházi Társulat ezt a darabot a Jeongseon Arirang-gal és a tradicionális koreai sámántánccal, a gut-tal ötvözte, így az arirang előadások új formáját hozták létre.
Az Arirangok közül különösen a Jeongseon Arirangot értékelik nagyra a koreaiak, hisz az Arirangok forrásaként a koreai nép tradíciója és történelme jelenik meg benne. A gut-ról alig maradt fenn feljegyzés, nem tudjuk pontosan, hogy honnan ered, de történelme Kojoson (a legenda szerint az első koreai királyság) koráig vezethető vissza. Ennek a sámántáncnak a kialakulása az ősi törzsi államok betakarítási ünnepeihez köthető.
A napjainkban látható gut és az eredeti tánc között rengeteg eltérést fedezhetünk fel. Az Arirang a koreai nép múltját, jelenét és jövőjét mutatja be, a sámánizmuson keresztül pedig egy új előadásformát hoz létre. A Jeongseon Arirang Színházi Társulat által most bemutatott Yangbanjeon darabon keresztül egymásba karolunk, és átkelünk az Arirang-hágón, hogy megkeressük a béke útját. Az Arirang az egyik legkedveltebb és legismertebb koreai népdal, mely magában foglalja a koreai nép örömét és bánatát, az emberiség egyedülálló kulturális örökségeként pedig a jövő álmát és reménységét tükrözi. Ez a dal nem az elfeledett, hanem a még mai napig megborzongató szerelem dala.