Otelbajev munkáját publikálták, azonban mielőtt azt elismernék, ellenőrzik tudós kollégái. A millenniumi problémák 7 feladatának minden egyes megoldásáért a Clay Matematikai Intézet 1 millió dollárt ajánlott fel. Az egyik ezek közül a Poincaré-sejtés, amelyet az orosz Grigorij Perelman oldott meg, a jutalmat azonban nem fogadta el. A kazah matematikus által megoldott u.n. Navier–Stokes-egyenleteket Claude Navier és George Gabriel Stokes állította fel folyékony anyagok mozgásának, áramlásának leírására. Ezekkel az egyenletekkel a szerzők Newton második törvényének, az áramló folyékony anyagokra való alkalmazását tűzték ki célul azt véve alapfeltételül, hogy az ilyen anyagokban fellépő feszültség két összetevőből, egy a folyékony anyag sebesség-gradiensével arányos diffúziós (vagyis egy a viszkozitást jellemző) kifejezés összetevőből és egy nyomás összetevőből áll.
Bár ez nagyon elméleti fejtegetésnek látszik valójában ezeknek az egyenleteknek komoly gazdasági jelentőségük van, hiszen a csővezetékekben folyó olaj mozgásától, az óceánokban folyó vízmozgásokon át a csatornában jelentkező turbulenciáig sok helyen gyakorlati problémákat oldanak meg velük. A Navier–Stokes-egyenleteket egyszerűsített formájukban nemcsak repülőgép- és gépjárművek, hanem elektromos erőművek megtervezésére valamint az atmoszferikus szennyezés felmérésére is alkalmazhatjuk, sőt a véráramlás, valamint Maxwell egyenleteivel összekapcsolva a magnetohidrodinamika modelles tanulmányozására is. A Navier–Stokes-egyenletek tiszta matematikai értelemben is fontosak. Különös tehát, hogy a széleskörű alkalmazás ellenére a matematikusok eddig még nem találtak bizonyítékot a háromdimenziós egyenletek érvényességére.