Manmohan Singh India jelenlegi miniszterelnöke nem a szavak embere. Az NSA lehallgatási botránya óta tudjuk, őt még lehallgatni sem lehetett, hiszen nincs mobilja. Önálló sajtótájékoztatót is mindössze kétszer tartott eddig tíz évnyi miniszterelnöksége idején. A harmadikon visszavonulását jelentette be. Ebben – elméletben – semmi csoda nem lenne: 74 éves, bőven elérte a nyugdíjkorhatárt, miniszterelnöksége az ország igazán szép gazdasági eredményeket ért el, egyike lett a világ legdinamikusabban fejlődő országainak, nemzetközi tekintélye alaposan megnőtt. A helyzet azonban elég kényes. Pártja – a közvéleménykutatási adatok, és a regionális választások eredményei alapján – éppen történetének legnagyobb választási bukására készül. Az egyetlen reményük – már ha ezt reménynek lehet nevezni – a Gandhi család karizmájába vetett hit.
A kijelölt utód a legkisebb Gandhi fiú. Ne gondoljunk valami sihederre, Rahul Gandhi már elmúlt 40. Már rég átvehette volna az atyai örökséget, de eddig nem volt túl aktív a politikában. Az utóbbi hónapokban azonban úgy tűnik megjött a kedve. Többször rá is pirított Singhre. Éreztette vele -amit az indiai sajtó többször is felemlegetett – hogy a Kongresszus Singhet csak átmeneti megoldásnak szánta (jó tíz évvel ezelőtt), míg Rahul (vagy testvére Priyanka) “fel nem nő a feladathoz”.
A politikus családok sajátos karizmájába vetett hit az egész szubkontinensre jellemző. A térségnek szinte minden országában van legalább egy párt, amelyik egy-egy dinasztia köré szerveződik, mert sokan komolyan hisznek benne, hogy a családnak különös képességei vannak. Így vezethette a Bhuttók két nemzedéke Pakisztánt, így lehetett anya és lánya egyszerre állam és kormányfő Sri Lankán, és így lehet,m hogy Bangldest manapság is két nagy hatalmú asszony – egy volt elnök özvegye, és egy másik volt elnök lánya – háborúja szakítja ketté. De minden politikusi dinasztia közül a leghatalmasabb a Nehru-Gandhgi klán.
A független India első miniszterelnöke Javáharlal Nehru volt, később lánya, Indira Gandhi is miniszterelnök lett (férje után vette fel a nevet, a család nem rokona a szabadságharcos Mahatma Gandhinak). Miután őt szikh testőrei meggyilkolták, fia, Rajiv Gandhi lett a miniszterelnök. Ő is gyilkosság áldozata lett. Özvegye, az olasz származású Sonia Gandhi évekig nem volt hajlandó belépni a politikai életbe, ám később elvállalta a Kongresszus vezetését és kétszer is (2004-ben és 2009-ben) győzelemre segítette a pártot. A miniszterelnöki pozícióról lemondott, de általános vélemény szerint ő az, aki a háttérből irányítja a pártot és meghatározza a kormány irányvonalát baloldali nézeteivel.
A függetlenség első évtizedeiben a Kongresszus igazi állampártként működött. Bár formálisan többpárti választások voltak, de az nem volt kétséges, hogy ki lesz a nyerő. Az ellenzék először 1977-ben került csak hatalomra, akkor is csak három évre. Igazi váltópártja a Kongresszusnak, és igazi tétje a választásoknak 1996-tól van csak – ekkor vezette győzelemre Atal Bihari Vajpayee a hindu-nacionalista Indiai Néppártot (Bharatya Janata Party -BJP). A Kongresszus legnagyobb – sokáig úgy tűnt egyetlen – kihíyvója most is a BJP dinamikus, populista jelöltje Gudzsarát állam volt főminisztere Narenddra Modi. Az utóbbi hetek eseményei azonban változtattak az előzetesen feltételezett forgatókönyvön. Úgy tűnik a Kongresszus a vártnál nagyobb bajban van. A választók rajtuk verik le az elmúlt időszak összes hibáját: az országot átható korrupciót, az alapvető élelmiszerek és közszolgáltatások árának emelkedését, a társadalom szétszakadását. Míg a 2009-es választásokon a Harmadik Fron (benne a kommunisták és a regionális pártok) igazán nem tudták megszorongatni sem a két nagy pártot, most úgy látszik egy új erő, az Egyszerű Emberek Pártja (AAP), és annak din amikus, fiatal vezetője Arvind Kejriwal akár telejs fordulatot is hozhat az indiai politikai életbe. Igaz -a főváros példájából kiindulva – akár az is lehet, hogy éppen az AAP-vel kötött koalíció jelentheti majd a Kongresszus egyetlen lehetőségét a túlélésre. Ehhez viszont mindenképpen új, a politikában eddig be nem sározódott ember kell – mint például Rahul Gandhi.