Kínai rabszolga munkások Olaszországban

50 ezer kínai dolgozik a 200 ezres olasz városban, amely hagyományosan a textilipar központja Itáliában. A kínaiak turista vízummal érkeznek, és illegális munkávallalóként maradnak. Shen Jianhe asszony 10 éve él Olaszországban. Ő az egyetlen, akinek rendben van a tartózkodási engedélye az illegális üzemben, melyet a razzia nyomán bezártak. De hogy szereztek a többiek tartózkodási engedélyt? Ez is kiderült amikor letartóztattak egy tisztviselőt a városi tanácsnál: pénzért árulta a tartózkodási engedélyt. Mennyi volt az árfolyam? 600-1500 euro. Valóságos vagyon egy most érkező kínai vendégmunkásnak. Többnyire a munkaadó fizet, ám a munkás így adós rabszolga lesz: látástól vakulásig dolgozhat egészségtelen körülmények között a hét minden napján. De a kínaiak ezt is vállalják! Az olaszok nem! Ez magyarázza, hogy miközben az ipar haldoklik az illegális kínai üzemek virágoznak Pratoban. A divatban ugyanis szörnyen fontos a gyorsaság: ha pénteken megrendel valamit a kínai kereskedő Münchenben annak hétfőn már meg is kell érkeznie Pratoból! Ilyen tempóban csakis a kínaiak dolgoznak a hétvégén- euro centekért. De nincs mese: hajtani kell, mert ott a hazai konkurrencia! Ha Prato nem vállalja a gyors szállítást, akkor a Kínában működő gyárak megszerzik az üzletet! Így tulajdonképp az Olaszországban működő kínai rabszolga munkások a saját honfitársaikkal versenyeznek, akik otthon végzik ugyanezt a munkát- gyakran még kisebb pénzért! És nem szülhetnek négy gyereket mint Shen Jianhe asszony, aki most a razzia után kétségbeesetten kérdezi: hol kapok munkát Itáliában, hogy eltartsam a négy gyerekemet?!