A szingapúri egyetem egyik hallgatója, egy törékeny lány álmodta és alkotta meg a tüskés dzsekit. Többen támadják miatta, ám ő boldogan metrózik a “távolságtartó” öltözékben, végre senki nem ér hozzá, de annál többen bámulják.
Ahogyan az autósókat a dugó, úgy a tömegközlekedést használók többségét a “heringfíling” borítja ki leginkább. Akár verekedéssé is fajulhat egy-egy véletlen vagy szándékos dörgölőzés a metrón, vagy amikor annyian vannak, hogy kicsi a rakást játszhatnak az utasok.
A Szingapúri Nemzeti Egyetemen, workshopon mutatta be néhány leleményes diák az igencsak ijesztő “távoltartó dzsekit” – amely arra hivatott, hogy megvédjük a privát szféránkat tömegnyomorban is.
A szellemi vezér, egy törékeny lány, Siew Ming Cheng, pedig úgy döntött: a gyakorlatban is bemutatja, hogy a látszólag veszélyes “Tüskés vagyok, Takarodj” –ruházat voltaképpen valódi sérüléseket nem okoz, a tüskéket ugyanis műanyaggal borították. Ám ennek ellenére jó néhányan állítják, ha továbbfejlesztik, nem távolságtartásra ösztönzi az utastársakat, hanem inkább arra, hogy pereljenek, amiért egy “szűrós” különccel kell metrózniuk.
Siew Ming Cheng azonban nem tágít, és meg nem válna a távoltartó pajzstól, ezzel is demonstrálva, hogy nincs mitől félni, a műanyag szuronyok inkább lelki, mint fizikai erővel bírnak.
– A japán művészetből merítettem ihletet, hogyan használjuk egyes elemeit mindennapos problémák kézzelfogható megoldására – magyarázta a lány. – A “Spike Away” dzseki csak látszólag okozhat sérülést, a tüskék ugyan hosszúak, de rugalmasak, a műanyagborítás pedig bármilyen üzletben kapható.
Nos, ha divatot nem is teremt a ruha, az biztos, hogy a viselőjét tapizni nem fogják többet, de megbámulni annál inkább!
