Vadházasságban élnek a nyugdíjas kínaiak, mert a gyerekek féltik az örökséget, főként a lakást!
“A fiam messziről ideutazott, hogy lebeszéljen a házasságról! Közölte: teljesen megérti, hogy partnert kerestem, és meg is találtam, de szinte utasított, hogyan tovább. Nyugodtan élhettek együtt! De ne házasodjatok össze!”- részletezte egy idős úr a “magánéletét”.
Már három éve együtt él egy ugyancsak nyugdíjas nővel, és úgy tervezték, összeházasodnak. A gyerekek mindkét oldalon fellázadtak. A nyugdíjas pár ugyanis Sanghajban él, Kína gazdasági fővárosában, ahol méregdrága egy lakás. Ha az öregek összeházasodnak, eladják az egyik lakást, és felélik azt- gondolták a fiatalok- valószínűleg nem alaptalanul.
És mi lesz akkor, ha az egyik öreg meghal? Ki örököl a közös lakás után? Az idős pár hosszasan gondolkodott, majd látva a fiatalok ellenállását, lemondtak az esküvőről. Úgy élnek együtt mint férj és feleség, de nem adták el egyik lakást sem! Hol itt élnek, hol ott. Így a gyerekek is elégedettek, és ők is könnyebben viselik el az idős kor gondjait.
Kínában elképesztően gyorsan nő a nyugdíjasok száma, ugyanakkor az átlagnyugdíjból megélni nem nagyon lehet. Ez is arra ösztönzi a magányos öregeket, hogy társat találjanak, akivel megoszthatják a rezsiköltséget. Csak az állam aggodalmaskodik: Kínában ugyanis a család állami ügy! Külön minisztérium foglalkozik az állampolgárok családi helyzetével, hiszen a városokban ennek alapján osztják el a szociális lakásokat vagy épp a kórházi ágyakat. Ha például valakinek a társa más városban van bejegyezve, akkor a “vidéki partner” Sanghajban nem jogosult ingyenes orvosi ellátásra. A hatóságok tehát házasságra buzdítják az idős párokat, ám a család lebeszéli őket- kínai bölcs legyen a talpán, aki ebben a bonyolult helyzetben dönteni tud!