Indonéz ízek kavalkádja Budapesten

Indonéziában rendkívűl szeretnek élni. Az ott lakókat mindig is mosolygós, szívélyes embereknek gondoltam, és ez a vélemény csak tovább erősödött bennem, amikor alkalmam adódott néhányukkal személyesen is találkozni. Az Indonéz Kulturális és Gasztronómiai Fesztivál hétfői nyitóvacsorája óta azt is sejtem mi állhat a hatalmas életöröm, az élet feltétlen élvezete mögött. Ha nem is kizárólag, de a kulináris élvezetek mindenképpen. Az indonéz konyhát ugyanis csaknem olyan sokszínűség és változatosság jellemzi, mint az országot magát. Bizony az ember könnyen jóllakhat, még ha csak egy két falatot is eszik minden fogásból.
Előételnek rögtön jöhet egy-két tavaszi tekercs, sült tojás vagy éppen rákszirom. Chiliszósszal. Na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az indonéz emberek a vacsora kezdetének is megadják a módját. Kiváltképp, ha egy egyhetes fesztivál nyitó gálavacsorájáról van szó. Az idei esemény köszöntőbeszédét Mario Magalhaes, a rendezvény helyszínéül szolgáló Corinthia Hotel éttermi igazgatója tartotta. Ezt követően Maruli Tua Sagala, az Indonéz Köztársaság nagykövete beszélt az indonéz-magyar kapcsolatokban rejlő lehetőségekről, illetve javasolta, hogy aki csak teheti, látogassa meg országát, ahol életre szóló élmények várják a turistákat. A fesztivál ünnepélyes megnyitójának fő mozzanataként nagykövet úr indonéz hagyományok szerint megkezdte a kurkumás rizsből formált rizs tortát, azaz nasi tumpenget.
A meghívott vendégek sűrűn sorakoztak a roskadásig pakolt asztalok előtt, figyelmesen olvasva az indonéz gasztronómiai remekek nevét és leírását. Választékban nem volt hiány, mindenki talált kedvére való falatokat a kínálatban. Nagy sikert aratott például a gado gado, ami egy párolt zöldségekből összeállított, földimogyoró szósszal tálalt saláta. Az én egyik személyes kedvencem viszont a fűszeres indonéz csirkeleves, a soto ayam lett. A főtt tojással és sült hagymával fogyasztandó leves ízvilága teljesen eltér a mi csirkelevesünktől, pikantériáját a belé csepegtetett limelé adja meg.
Úgy látszik a „Jó ebédhez szól a nóta” jelige némiképp módósított verzióját Indonéziában is ismerik, ugyanis a fogások ízlelgetése mellett hagyományos zenéket és táncokat is láthatott, hallhatott a közönség. Soraiban olyan illusztris vendégekkel, mint Dato Kamilan Makson, Malajzia Nagykövete és Dr. Maruzsa Zoltán, felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkár. A táncokat az Indonéz Kereskedelmi Központ munkatársai, valamint Irda Risdiarti, hazánkban élő indonéz táncosnő adták elő színpompás ünnepi viseletben.
Közben a tiszta tányérok száma csökkent, a vendégek jóllakottság érzete viszont egyre nőtt. Nem is csoda, hiszen a marhahúsból készült, pikánsan édeskés pörköltre emlékeztető nyugat-szumátrai eredetű rendang már önmagában is laktató fogásnak számít.
A desszertet sokszor már csak az ember szeme kívánta, meg persze a különleges ízvilág varázsa. A meleg tejeskávéra emlékeztető színű, pálmanövénnyel és pálma cukorral készült bajigur e sorok írójának nagy kedvencévé vált. Sajnos házi elkészítése az alapanyagok itthoni beszerezhetetlensége miatt nehézségekbe ütközik.
Nem okozott viszont gondot indonéz házigazdáinknak a kiadós lakoma után táncra perdülni. A jókedv pedig ragadós, a magyar vendégek közül többen is sikerrel lesték el a távol-keleti tánckultúra alaplépéseit. A többiek, köztük jómagam a DoNor-Art, azaz Dezséry Dorottya fotóművész és Szük Norbert festőművész képeiben gyönyörködtek.
Kellemes hangulatban ugyan, de a nyitóvacsorának hétfő este vége szakadt. Az Indonéz Kulturális és Gasztronómiai Fesztiválnak azonban még közel sem. Ma és holnap este fél héttől indonéz táncbemutató várja az érdeklődőket a Rickshaw étteremben, újabb gasztronómiai csúcstalálkozóra pedig vasárnap dél és délután négy óra között a Brasserie és Atrium Étteremben, egy igazi indonéz brunch keretében kerül sor.